Hol kezdődik a hűtlenség: a tetteknél, a gondolatoknál, vagy ott, ahol már titkolózunk?

Szőke Etelka: Továbbra is elkeserítők a válási statisztikák – ami már a hűtlenség végpontja, amikor fel is bomlik a szövetség. Ha egyáltalán létrejött, és nem csak összeköltözéses vagy párkapcsolati együttműködés volt. A hűtlenség nem a megcsalással kezdődik, amely lehet szexuális, lelki vagy érzelmi is. Ez már mindig annak az eredménye, amikor hosszú időn át sok-sok fájó élményt adunk és kapunk. A hűtlenség igazából a közönyösségből is indulhat. Reggel már nem adunk egymásnak puszit, vagy amikor találkozunk, csak fél szóval odaköszönünk a másiknak. Vagy kihúzódunk a szexualitásból, kifogásokat keresünk, esetleg megjátsszuk a jelenlétet, helyettesítjük a másikat valamivel: magányos szexualitással, pótcselekvésekkel. Vagy ha a másik nehezebb élethelyzetbe kerül, és én nem hallgatom meg azt, ami neki fontos. Nem tudok együttérezni vele, csak gyors megoldásokkal megpróbálom „leszerelni”. A házastársi kapcsolati kötődés nem semleges. Nincs meg magától. Attól kezdve, hogy nem figyelünk oda rá, nem foglalkozunk vele, nem hozunk érte áldozatokat, nem mondunk le dolgokról a másik javára, akkor ez már kifelé fog húzni minket a kapcsolódásból. Mondhatjuk azt, hogy már akkor hűtlenek vagyunk, amikor nem ápoljuk a kapcsolatot.

Mikor sérül meg leggyakrabban egy kapcsolat belső dinamikája?

Szőke Etelka: Amikor a természetes másságainkból adódó összeütközéseket nem tudjuk jól kezelni. Elkezdjük védeni magunkat, kihúzódni, lezárni az érzéseinket, mert ott valami fáj. A felszínen ilyenkor támadunk vagy kritizálunk, de valójában az húzódik meg mögötte, hogy valami nagyon rosszul érint bennünket. A konfliktus a látható, de ami visszacsöpög: fontos voltam? Szerethető voltam? Érek én neki valamit? Ha ezeket nem kezeljük, csak kialusszuk a stresszt, akkor a kötődésben csak az marad meg, hogy baj volt velem. Ezek az élmények lassan felhalmozódnak, majd széthúznak. Előbb-utóbb már nem vágyunk arra, hogy kettesben legyünk, inkább bevonunk másokat, családot, barátokat. És ezeknek az eltávolodó köröknek a szexualitás is az áldozatává válik.
Szőke Attila Szilárd: A heteronóm (külső meghatározottságú) embert leváltotta az autonóm (önirányított) ember. Ma az az alapberendezkedés, hogy saját magam alkotok törvényt. Azt választom, amihez kedvem van, és elkerülöm, amihez nincs. Ez határozza meg a házassághoz való viszonyunkat is. A szerelmi házasság megjelenése pozitív hozadék volt, de a negatív hatás az, hogy mihelyst nehézségbe ütközünk, sokkal könnyebben váltunk. A válási statisztikák is ezt mutatják: a második házasságoknak már a hetven százaléka bomlik fel. Nem az új kapcsolódás fogja megadni a választ a hiányérzetre, hanem az, ha belül foglalkozunk azzal, amit viszünk magunkkal.