... a fájdalmas emlékek, nem elkerülhetetlen, hogy meghatározzák a jövőt! Ha megváltozik a gondolkozásunk, az visszahat arra, hogyan értelmezzük a múltat. Erre biztat az apostol: „…változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

Megújult szívvel új színben látjuk a velünk történteket. Először tehát merjük felidézni és megvizsgálni, újra átélni a sötét múlt kínos érzéseit, hogy megtörjük azok erejét, és leállítsuk gyötrő hatásukat! Ha csak eltemetjük mélyre, gyökeret eresztenek, és emésztő keserűséggé vagy cinizmussá nőnek fel. Egy életre bebetonozzuk magunkat az áldozatszerepbe, vagy ami rosszabb, magunk is bántalmazókká válhatunk.

Az emberi hatalmaskodás egyházi változatban hívő gőggel és Istenre vagy a pokolra hivatkozással keresztezve súlyos kárt okoz. Az egészséges lelkű elmarad a templomból, hittanóráról, az amúgy is sérültben viszont szorongást és félelmet kelt, félreértheti az önmegtagadás krisztusi felhívását is (l. Mt 16,24). Hamis bűntudatot érlelhet benne, hogy nem is érdemel mást, mint megaláztatást. Jézus Krisztus azonban Isten gyermekeinek méltóságát kínálja, és fölemelni akarja a szenvedőt, nem porba sújtani.

„De Isten, a megalázottak vigasztalója” (2Kor 7,6)

„meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet.” (Zsolt 138,6–7)

Fel lehet épülni minden trauma után, hogy magunkra találjunk, ha merünk kimozdulni a megvert, megtiport gyermek énállapotából, hogy ép személyiséggé fejlődjünk. Egy keresztyén szakember, lelkigondozó segíthet elvégezni a szükséges gyászmunkát is, amelyen végig kell menni a csalódott, veszteségtől összetört embernek. Segíthet különbséget tenni az Istennek odaszánás és az önmegvetés, kiszolgáltatottság között.

Akkor épülünk, ha már magunk akarunk felelősséget vállalni a sorsunkért és döntéseinkért. Amikor kilépünk a bántalmazott szerepéből, és érteni akarjuk, mit kezdhetünk a tapasztalatainkkal. Isten gyógyító ígéretei mindig a jövőnek szólnak. Hiszünk-e abban, hogy ő beépíti a miénkbe a traumáinkat is? József története jó példa erre (1Móz 37; 39–50. részek). A változás úgy kezdődik, hogy meghalljuk saját szívünk könyörgését, sóhajtását, kiáltását: elég volt a múlt nyomorúságából, szükségünk van a Lélek erejére! „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek!” (Ézs 43,18)

Ő újat cselekszik: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)