Az eseménynek a Kodály Központ adott otthont, ahol zsúfolásig megtelt a koncertterem az ország minden részéből érkező hívekkel. A jubileumi alkalom nemcsak az ünneplésre, hanem közös gondolkodásra is lehetőséget adott az egyház vezetői számára.

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke az ünnepség előtt nyilatkozott lapunknak. Elmondta: a Kárpát-medence valamennyi egyházkerületének püspöke és főgondnoka, vagyis a Generális Konvent elnöksége már két nappal korábban Pécsre érkezett. Az ünnepre készülve az idei év további fontos eseményeiről tanácskoztak. Mint fogalmazott, a Hercegszöllősi Kánonokat és a Dunamelléki Református Egyházkerületet megalkotó zsinat 450. évfordulója az egész Magyar Református Egyház ünnepe.

– Egymás hite által épülünk, és mindig közösségben adunk hálát egymásért – fűzte hozzá, kiemelve, hogy a rendtartás nem pusztán egyházi jogszabályok gyűjteménye. Ezek hitvalló erejű dokumentumok, tele reménységgel egy emberileg reménytelennek tűnő időszakban. Olyan történelmi helyzetben születtek, amikor a magyar reformátusság számára a hit megőrzése különösen is elválaszthatatlan volt a közösségi és nemzeti megmaradástól. Nemcsak rendtartás, hanem vallástétel is: világos, biblikus alapállás, amely egyszerre fejezi ki az Isten iránti engedelmességet és az emberi felelősséget, amelyet egybekapcsol a reménység.

A püspök rámutatott: e határozatok az egyház belső életének szabályozásán túl messze ható egyházi és társadalmi következményekkel jártak. A lelkészi szolgálat, az egyházfegyelem, az oktatás és a gyülekezeti élet rendje olyan keretet kapott, amely stabilitást adott a szétszabdalt ország református közösségeinek. Megemlékezett arról is, hogy a hercegszöllősi kánonok hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház ne csupán lelki menedékként, hanem erkölcsi iránytűként is szolgáljon: olyan közösségként, amely a mindennapi életben is eligazítást ad a híveinek, és társadalomformáló erőként közösséget, egyházat és népet egyaránt reménységre hangol.

– Különös jelentőségűek voltak e kánonok az oszmán hódoltság területén élő református gyülekezetek megmaradása szempontjából – tette hozzá. A politikai bizonytalanság, az anyagi kiszolgáltatottság és a vallási nyomás közepette ezek az egyházi rendelkezések a folytonosságot testesítették meg. Kiemelte, hogy segítségükkel a hit közösségi gyakorlása és az oktatás nem szakadt meg, hanem – sokszor rejtetten, de következetesen – tovább élhetett. A kánonok így a túlélés eszközeivé váltak: rendet teremtettek ott, ahol a külső világ széthullani látszott.

A máról szólva a Zsinat lelkészi elnöke szerint az egyik legnehezebb feladat Isten Igéjének „lefordítása” a fiatalok nyelvére. – Rengeteg hatás éri őket, és sokféle problémával küzdenek, de mélyen vágynak arra, hogy megszólítsák őket, még ha ez gyakran nem látszik is. Tavaly részt vettem a Csillagpont református ifjúsági fesztiválon, ahol közvetlenül megtapasztaltam ezt a nyitottságot. Úgy vélem, a lelkük már kész a krisztusi örömhír befogadására. Ugyanakkor azt látom, sok lelkésznek okoz nehézséget, hogy élő, hitvalló módon adja át nekik az evangéliumot. Ezért ma az egyik legfontosabb, hogy minél több olyan lelkipásztort képezzünk, aki képes elérni a fiatalokat.

A kánonok születésének idején szolgáló lelkészek más próbatételekkel szembesültek, a mai egyházi vezetők mégis azonosulhatnak velük, és példaképként tekinthetnek rájuk – hangsúlyozta az ünnepi istentiszteletet vezető Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. – A reformáció oldalára álló lelkészek közül néhányan bizonyítottan részt vettek a mohácsi csatában. A vereség megrendítette az embereket, szétesett a társadalom. Ebben az időszakban jutott el hozzánk a reformáció híre, amelynek tanait később német területeken ezek a lelkészek is magukba szívták, majd hazahozták.

Mint mondta, a helyzet sajátosságából fakadóan nemcsak az egyházban alkalmazták az új tanításokat, hanem közösségeikben is. – A török megszállással felbomlott a magyar állam struktúrája, így sok helyen a települések életének szervezése is rájuk maradt. Ez a mai kornak is üzenet: nemcsak a belső egyházi ügyekért kell felelősséget vállalnunk, hanem az egész településért, az egész országért, az egész magyarságért – hangsúlyozta lapunknak. Balog Zoltánt a Hercegszöllősi Kánonok harmadik pontja szólította meg a legerősebben.

– Eszerint a püspök semmit se tegyen a maga feje után, hanem tanácskozza meg a szeniorokkal, vagyis a mai esperesekkel – idézte fel. Kiemelte: a református döntéshozatal mindig is közösségi folyamat volt.

– Nem egyetlen személy határoz, testületi vezetésnek kell érvényesülnie. Ezt ma is lényeges szem előtt tartani. A közös bölcsességben együtt kell keresnünk Isten akaratát, és ebből születnek a jó döntések – fogalmazott.

AZ ÚR HATALMA A MEGTÖRETÉSBEN VAN

Az istentiszteletet Steinbach József püspök és Somogyi Péter, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője nyitotta meg. A püspök Péter első levelének ötödik fejezetéből olvasott fel: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” A kezdő imádságokban arra buzdították a jelenlévőket, hogy vallják meg bűneiket, és bizalommal forduljanak az Úrhoz. Ez a lelki felütés vezette át az ünnepi alkalmat Balog Zoltán igehirdetéséhez, aki egyebek mellett az isteni kegyelem természetéről beszélt. Ennek négy mozzanata – megállít, megfordít, átformál és akár le is rombol – a magyar református egyház történetében is megjelenik.

– A második világháború után gyakorlatilag a létalapjait próbálták megszüntetni a földek, intézmények államosításával. Az egyházunkban mégis újra feltámadt az erő, és azóta is hajt minket, hogy szolgáljunk az iskolákban, segítsük az időseket, a hátrányos helyzetűeket. De említhetném a protestáns gályarabok történetét is, amely igazolja a régi mondást, miszerint „a mártírok vére magvetés”. Megannyi csapás ellenére ma is itt vagyunk – fejtette ki később lapunknak Balog Zoltán.

Ezek az események saját életünkre nézve is erőt adhatnak. – Ha a törésekben Isten akaratát kezdjük keresni, akkor nem kizárólag mások gonoszságait és a saját bűneinket látjuk meg, hanem az Úr isten megtisztító és újjáteremtő kegyelmét is felfedezzük – tette hozzá a püspök. Az ünnepség kapcsán Balog Zoltán azt is elmondta: – Szomorú, hogy a horvátországi magyar református testvérek két részre szakadtak, így a hercegszöllősi gyülekezetet is áldatlan jogvita sújtja. Ez sajnálatosan beárnyékolja az évforduló ünneplését. S az is, hogy ma át kell kelni az országhatáron, ha találkozni akarunk.

MÚLT ÉS JELEN TALÁLKOZOTT A SZÍNPADON

Balog Zoltán szolgálata után Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke imádkozott, amelyben hálát adott az Úr gondoskodásáért. Őt a Kárpát-medence többi püspöke követte áldásmondással.

Az istentisztelet végén Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka felolvasta az évforduló alkalmából írt ünnepi nyilatkozatot, amely kiemelte: „A hercegszöllősi zsinat nemcsak összegzése és rögzítése az előző évtizedek, sőt évszázadok egyházreformáló igyekezetének, hanem egyúttal jelképes és máig valóságos erőforrása is az egyház megmaradásának a nehéz időkben, illetve kivirágzásának a jó időkben.”

A kulturális műsor a Pécsi Református Kollégium főigazgatója, Kádár Péter köszöntőjével indult, amelyet Csanádi Imre Egy hajdani templomra című versével vezetett fel, majd kitért a Mohács utáni széttöredezett ország nehézségeire és arra, hogy a magyar reformátusság ennek ellenére megmaradt. Kiemelte: azért szükséges emlékeznünk ezekre az időkre, hogy tanulhassunk a múltból, és erre építsük a jelent.

Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a Dunamelléki Református Egyházkerület vezető jogtanácsosának beszéde után kreatív módon hozta közelebb az összegyűltekhez a Hercegszöllősi Kánonokat Rajkai Zoltán színművész és Fényes Hunor, a Pécsi Református Kollégium tanulója: az archaikus szöveg néhány pontját olvasták fel, valamint ugyanannak a mai nyelvre átültetett változatát.

Rendhagyó koncerttel ejtette ámulatba a vendégeket Lovász Irén Kossuth-díjas népdalénekes, Szabó Zsolt régizenész és a Platon Karataev duó. Közös produkciójukban a XVI–XVII. századi református népénekeket a spirituális költészettel ötvözték. Ezt követően levetítették a Pécsi Református Kollégium kisfilmjét a történelmi eseményről, majd Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora mondott beszédet.

Az intézményvezető megemlékezett arról, hogy a reformátusságnak mindig lényegi eleme volt a tudomány, az új tudás átadása. Hozzátette: a Károli-egyetem ma is így működik, közösséget, értéket akar teremteni, értelmiséget nevelni.

Az est végén szeretetvendégséggel várták a résztvevőket; kötetlen beszélgetésekkel folytatódott az ünnep.