Bogdán Gyula: Miért olvasom én a Bibliát?

(Magvető, VI. évf., 2. sz., 1926. február)

Azért, mert a legrégibb könyv. A könyveknek milliói tűntek el mellette, se címüket, se szerzőjüket nem tudjuk, a Biblia azonban ma is nemcsak hogy létezik, de 572 féle nyelven olvassák ma már a világon. Más könyvek módosultak; ami feltűnést keltett, néhány év múlva lomtárba került, de a Biblia se nem módosult, se lomtárba nem került.

Ebből látom, hogy nem emberi munka; Isten annak a szerzője, és ezért olvasom, mert az az Isten beszéde hozzám. Évezredeken át hallom abból Isten szavát, és ez a szó nekem utat mutat a boldog életre és a mennyre. E földi útvesztőkön nyomorultul elpusztulnék, ha nem világítana előttem Atyám szava.

Olvasom azért is, mert noha a legrégibb, mégis a legmodernebb könyv. Akárcsak ma és a mai embernek írták volna. Lelkem nagy kérdéseire sehol sem találok olyan útba igazítást, mint ebben a könyvben.

Olvasom azért is, mert abból élet árad ki. A Biblia élő könyv, sokszor úgy megpirongat, […] máskor pedig úgy megcsendesít, hogy nem is a földön érzem magam. Ismét máskor elhagyatottságomban üzenetet közöl, hogy nem vagyok egyedül. Isten van velem. Nem nyithatom ki soha úgy, hogy ne elevenítene meg.

Olvasom azért is, mert csak abból ismerhetem meg Istent, magamat, e világot. Nem tudnám, ki az Isten, mit akar tőlem és e világtól, ha nem lenne Biblia. […] Csakis a Bibliából tudhatom meg, milyen érték vagyok Isten szemében, hogy én többet érek, mint a világ összes kincse együttvéve.

Olvasom végezetül azért, mert Isten erre kiválasztott, és nem lehetnék másképpen református keresztyén, csakis az olvasása által. Azért vagyok református, mert szeretem a Bibliát olvasni, és nem lennék református, ha nem ismerném. […] Mivel a Bibliát szeretem és olvasom, ebből bizonyos vagyok, hogy Isten kegyelme reám talált, és a bűnből a kegyelem felé indított, a Jézus Krisztus tulajdonává tett.