A budapesti Néprajzi Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum régi terve valósult meg, amikor megnyílt a Székelyek – örökség-mintázatok című kiállítás. A tíz múzeum és számos magángyűjtemény anyagát bemutató tárlat hét témakört érint. A hitélet, a munka, a kézművesség, a gasztronómia mellett helyet kaptak a hagyományőrzés, a népviselet és a kivándorlás után hazatérők tárgyai.
Olyanok ezek a szerepek, mint két tükör. Az egyikben, a színháziban, látom, hogyan működik az emberi természet, a dráma. A másikban, az életszerepeimben keresem a természetfelettit, a végtelent, a feloldozást – magyarázza a református Kiss Gergely Máté Jászai Mari-díjas színész, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja. Szerepeiről, szolgálatairól, családjáról az olvasóknak is üzenve beszélt.
A gályarabok szobra másféle reménységet is megszólaltat: „…mert hiszek benned, jóság, türelem, / hiszek benned, isteni értelem, – / hiszek benned, szabadság, szeretet, / s hiszem, hogy győztök, tiszta fegyverek.” Szabó Lőrinc élete vége felé – a világirodalomban is egyedülállóan – lediktálta költeményei keletkezésének történetét.
Ma már három generáció tagjai énekelnek Szabó Dénes vezényletével. A Kossuth-díjas karnagya számos világi elismerést Isten kegyelmének tulajdonítja. Az emberi mérce szerint kiemelkedő díjak mellett vagy éppen mögött azt igyekszik megfejteni: megtett-e minden tőle elvárhatót Isten országának építéséért? Gondolkodásmódját meghatározta neveltetése.
Örvendetes, hogy a magyar nyelvterületen ma is ilyen sokan ragadnak pennát vagy inkább tabletet, és sokan jól csinálják – értékelt Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító, a zsűri elnöke a Református Művelődésért Kutatóműhely Bebábozódás után elnevezésű versírópályázatának eredményhirdetésén.
„A nagy mesemondó”, Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulóján emlékkonferenciát rendezett a kecskeméti Ráday Múzeum. A három előadó, Bárdos Dóra, Bárdos József és Galuska László Pál a következő kérdést járta körbe: mitől jó ma (is) Jókai?
Johann/János doktor, aki az osztrák főtörzsorvos, Bée beosztottjaként is ember és magyar tudott maradni a szörnyű helyzetben, azonnal felismerte, Batthyány öngyilkossági kísérletének hátterében nem a halálfélelem, hanem egyéni és közösségi méltósága megőrzésének szándéka volt.
Magyar nézők előtt kevésbé ismert Fred Rogers (1928–2003) észak-amerikai televíziós személyiség, zenész, bábjátékos, író, producer és nem utolsósorban presbiteriánus teológus, lelkész. Életéről 2018-ban készült dokumentumfilm. Marielle Heller tavaly készített róla Tom Hanks főszereplésével családi filmet, amelyet reménység szerint hamarosan Magyarországon is bemutatnak.
– Mit keres a fiatal fotóművész, amikor a latrokat fotózza? Sajátos zarándokút ez, a kálvária katatón stációja, amely éveken keresztül tart. Zellei Boglárka miért nem a középen keresztre feszítettet figyeli? Meddig maradnak a latrok a kereszten? Talán épp a XXI. század veszi le őket – mondta a tárlatnyitón Hegedűs Gyöngyi költő.
Aki Budapesten járt az egykori Teológiai Akadémiára, később a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, élete végéig nem felejti el az ottani, gyönyörű hagyományt. Nevezetesen azt, hogy a tanárok és diákok közös úrvacsoravételei alkalmával mi is mindig szárnyaló szívvel végigénekeltük a 42. zsoltár minden versszakát.
Most a szövegeké, a tanulmányoké a főszerep. Harminchét tudományos dolgozaté, amelynek szerzői között találkozhatunk a magyar és európai reformáció történetének elkötelezett egyház- és irodalomtörténészekkel, történettudósokkal, művészettörténészekkel, történeti politológusokkal, az iskolatörténet kutatóival, s még folytathatnám a sort.
Kölcsey Himnusza a világ egyik legszebb, halhatatlan nemzeti imádsága, amelynek főszereplője nem egy-egy uralkodóház, dinasztia, embercsoport vagy rezsim hatalmának dicsőítgetése. Minden idők minden magyarjának éneke ez, mindazoké, akiknek a hit, a jó cselekedetek és a tudás adott és adhat erőt a „zivataros századok” elviseléséhez.
Ételek és életek címmel jelent meg az álnéven író református lelkipásztor, Viola Judit legújabb kötete. Szerencsésnek tartja magát: édesanyja jó szakácsnő volt. Ő maga akkor kezdett el kísérletezni, amikor férjhez ment, családanya lett. A főzés számára „alkotás és próba, rácsodálkozás az alapanyagok sokféleségére, hagyományőrzés, kísérletezés és boldogságot adó tevékenység”.
Robert Harris regényének filmadaptációjában megelevenednek a szavazási fordulók feszült, ellentmondásos dinamikái, miközben rafinált gondolatot ültetnek el a nézők gondolatvilágába. Nem véletlen, hogy a Konklávé néhány héttel az amerikai elnökválasztás előtt került a tengerentúli mozikba, amikor a politikai megosztottság szinte szétfeszítette az országot.
Szakácsné Kozári Piroskával akkor találkoztam közelebbről, amikor huszonöt éves, ifjú tanárnőként valósággal „berobbant” a kicsi, de színvonalas pécsi Szent István téri Általános Iskola negyedikesei közé, Jankó Nóri néni osztályába. Mosolyából és dús kontyának minden fürtjéből sugárzott az életerő és az energia.
Olyan világban élünk, amelyben folyamatosan kell érnie a közönséget ingereknek ahhoz, hogy lekössük őket. Ha valami az első három másodpercben nem érdekes az okostelefonon, a laptopon, az emberek továbbpörgetik. Ehhez a kortárs élőzenének is alkalmazkodnia kell! – érvel Nagy Csomor András református zenész.
Nagy Gáspár karácsonyköszöntő kötetéből kiragyog egy olyan költemény, amely egyenesági rokona az 1931-ben ötödikes, dóczista Szabó Magda rendhagyó, a maga idejében nagy port kavart irodalomdolgozatának: Munkácsy Mihály Ecce homo! című világhírű festményének ihletésére a mellékszereplők egyikét, a kiskutyát tette meg a szakrális témájú kép főszereplőjének – egy szabályos református gimnazistától a legkevésbé sem várt módon.
A Kitelepítés című regényben egyszerre kap az olvasó huszadik századi metszetet a valóságról, az egyházról, lelki folyamatokról és világlátásról, egyúttal döbbenetes hitélményt, bibliaértelmezést, amely megküzdésről, ragaszkodásról, hűségről, kitartásról, szeretetmegnyilvánulásokról szól, Isten országáról, akkor is, ha a regény olvasásakor inkább a pokol jut eszünkbe.
Az elmúlt negyven év alatt a Vizsolyi Biblia előadása bejárta az egész országot. – Ahogy a lányom volt a legfontosabb egész életemben, ugyanazt jelenti a Károli-féle Biblia színpadi működésemben. Örülök, hogy a kilencvennegyedik születésnapomhoz időzítve újra színpadra állhattam vele – tudatja Csernus Mariann Kossuth-díjas színművész.
Ez a címe Szabó-Nyulász Melinda animációs rendező, illusztrátor és művészeti oktató könyvének. A bemutatón elhangzott: a kiadvány olyan ötleteket, módszereket ad a kezünkbe, amelyeknek csak a képzeletünk szab határt, miképp hasznosítjuk iskolai, hittanórai, otthoni vagy múzeumpedagógiai foglalkozáson.
Az érett korú Dávid és egész Izráel hangszerek egész „seregletével” dicsőítette Jehovát, komolyságot és vidámságot képviselő hangzásokkal egyaránt. S egy közelebbi példa: a szakrális zene huszadik századi angol alténekesnője volt Kathleen Ferrier, akit hazájában „lancashire-i rózsá”-nak becéztek. Ő ugyanolyan hitelességgel adta elő Händel és Bach műveit, mint szerelmes és tréfás angol népdalokat.
Kós Károly építész, író minden idegszálával otthont akart építeni népének: történelméhez, hagyományához, természetéhez illőt. Nemzetépítőként ezáltal válhatott az elméleti és gyakorlati mindentudás, a hűség és helytállás jelképévé. Első, egész alakos szobrát nemrég avatták Kolozsvárott.
A jelenet középpontjában Jézus látható. Fehér arca, finom, fehér keze, hófehér öltözéke szinte világít a tanítványok színes köntöseinek, köznapi, „vacsora közbeni” arcainak körében. Előtte egy pohár vörösbor, kezével megérinti a kenyeret, de látszik rajta, ez számára nem lakoma, hanem búcsúzás (ha nem is végleges!), attól a közösségtől, amely élete céját és értelmét megértette.
Az Év Publikációja díjat nyerte el Szabó András irodalomtörténész Natio Ungarica című német nyelvű kiadványáért. A könyv a wittenbergi magyar diáktársaság történetét mutatja be, s benne olyan nevek szerepelnek, mint Károli (Károlyi) Gáspár vagy Melius Juhász Péter. A szerzővel beszélgettünk.
A dohányzásellenes régi intelmek közül talán a legjobb Thomas D’ Urfey (1653–1723) verse, amely közeli rokona egy magyar szerzetes-költő, Faludi Ferenc A pipárul című költeményének. Mindkét vers központi gondolata: a pipázás porrá és hamuvá válásunk siettetése.
Megújíthatja-e egyházunkat éneklésében, erősítheti-e hitében az új énekeskönyv? Amely gyülekezetekben a szándék nyomán a döntés megszületett, az új énekeskönyveket már kézbe vehették, a kántor és a lelkipásztor megfelelő együtt munkálkodásával pedig a gyülekezet énekismerete bővíthető, fejleszthető.
Az Erkel utcában hívogat a Ki a Ráday? Mi a Ráday? Miért a Ráday? című tárlat. A Ferencvárosi Helytörténeti Múzeum kiállítása betekintést nyújt a Ráday Könyvtár emigrációba kényszerült állományába. Sárospatak, Pápa, Debrecen, Kecskemét is sok érdekességgel várta a Múzeumok Éjszakáján az érdeklődőket.
Az első állandó – méghozzá a közönséget huszonegyedik századunkhoz illően megmozgató, interaktív –, Csokonai Vitéz Mihály életét és munkásságát bemutatókiállítás, 2021. január 22-én nyílt meg Csurgón, Legalább álmodj velem címmel, egy horvát–magyar régiós pályázatnak köszönhetően.
A keresztyén művészet a szívben történő folyamatokat jelenti. A lélekben zajló változásokat, akár a legszakrálisabbat is: megbizonyosodik arról az ember, hogy Krisztusé. Így természetesen nem lehet programszerűen alkotni – állítja Hadházi Balázs szobrászművész.
A himnusz szót hallva először legtöbbünk tudatában saját nemzeti jelképünk jelenik meg: Kölcsey Ferenc kétszáz éve papírra vetett költeménye. Rövid áttekintésünk célja bemutatni a mi himnuszunk közép-európai kontextusát: mi az, ami tartalmában, formájában hasonló bennük Kölcsey költeményéhez, és miben különböznek tőle tágabb szomszédságunk nemzeti jelképei.
Füle Tamás felvételeinek sok egyéb mellett egyik fő érdeme és a nézők számára nyeresége az izraeli Negev-sivatagtól a szíriai Aleppón át az itáliai Arezzóig vándorló, a képek alkotójának mélységes istenhitéből táplálkozó, természetes ökumené. Ő valóban látó ember, de ugyanakkor láttató ember is, olyan egyéniség, amilyenre éppen manapság minden gyakorló keresztyén vagy a hittel még csak ismerkedő embernek nagy szüksége van.
– Némelyik művész hónapokat gondolkozott és olvasott, hogy megértse, miként kellene kifejeznie az Igék üzenetét. Egyikük megvallotta: annyit olvasta a Bibliát ezekben az időkben, hogy az megváltoztatta a művészetét és életszemléletét – mondja Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára. A református presbiter Elkötelezett polgár címet kapott a Forbes üzleti magazintől.
– Amikor nagyszínpadon, több száz táncossal adjuk elő a programot, akkor mindenki, a szereplők és a nézők is lelki megtisztulásként élik meg a látottakat, kivételes élmény részt venni ebben a kétezer éves történetben – fogalmaz Zsuráfszky Zoltán „Zsura”, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatója, Kossuth-díjas kiváló művész, a nemzet művésze.
Húsvét idején érzékenyek leszünk mindarra, ami a feltámadás, a haláltagadás irányába mutat. Ezért is ütött különösen szíven az a két, nem mindennapian szép, fém könyvsarok, amelyek egy hatalmas méretű Bibliát óvtak évszázadokon át a lapozás roncsoló hatásától. Benda Kálmán egykori szobájában találkozhattam ezzel a két szép műremekkel, egy polcon aludták öröknek tűnő álmukat.
Közös ünnepélyes megemlékezést szervezek az év elején a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei, valamint a Debreceni Református Hittudományi Egyetem. Az ünnepség Petőfi 200 emlékév programjával indult, majd az idén szintén 200 éves Kölcsey Ferenc Himnusza és a 250 évvel ezelőtt született költő, Csokonai Vitéz Mihály előtt is tisztelegtek.
A Himnusz történelemszemlélete ahhoz a Szent Ágoston-i hagyományhoz kapcsolódik, amely az egyéni és a közösségi sorsot egyetemes üdvtörténeti távlatba helyezi. Középkori krónikáink, majd XVI–XVII. századi református prédikátoraink és a katolikus Zrínyi Miklós is így tekintenek népünk történetére.
A Johann Sebastian Bach komponálta Máté-passió 1729 húsvétján került először színpadra a lipcsei Tamás-templomban. Az előadás meg nem érdemelt passióját tetézte: a hatalmas épület félig sem telt meg. Száz év múlva csoda esett: egy húszéves muzsikus, Felix Mendelssohn-Bartholdy oly erővel keltette életre a Máté-passiót, hogy azóta is húsvétjaink ékköve, sebeink gyógyítója.
Petőfi 1841 őszétől 1842 nyaráig a Pápai Református Kollégium diákja volt. Innen ered a mondás, hogy „Petőfi Pápán született”, mert itt vált Petrovicsból Petőfivé, diákból költővé. A diák-költő kezdeményezte névmagyarítás tárgyi emléke a diáktárs, Bárány Gusztáv Adolf Literaturai zsengék 1840 című kéziratának hátsó, üres lapja, amelyen a szokásos tollpróba alkalmán ötször írta le nevét, kétszer Petőfy Sándorként.
A poéta születésének 200. évfordulójára jelent meg „A mi Petőfink – Petrovics Sándor pápai diákköltő versei és írásai” című könyv. A Dunántúli Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei a jubileumot ennek gondozása mellett színvonalas konferenciával és az Acta Papensia ebből szerkesztett különszámával, valamint Pefőfiről szóló tanulmánnyal köszöntötték.
Az egyetemes papság rokonszenves és sokak által gyakorolt elve egyházunkban közismert, az már kevésbé, hogy előfordult egyház- és színháztörténetünkben az a nem mindennapi eset, amikor ennek gyakorlója országos hírű színész volt. Méghozzá az 1839-ben született, 1899-ben meghalt teátrista, E. Kovács Gyula.
A fesztiválakadémia egyik vezérgondolata az oktatás, a másik a muzsikálás és a zenehallgatás öröme. A tavalyi esemény után valaki úgy jellemezte az eseményt: „olyan volt, mint egy jó osztálykirándulás” – magyarázza és idézi a hasonlatot a világszerte ismert hegedűművész házaspár. Kokas Katalin és Kelemen Barnabás ötletéből indult útnak a Fesztivál Akadémia Budapest.
Mindkét kép főszereplője az az Alexandriai Szent Katalin, aki a legenda szerint 285-ig élt, Maximinianus Daia császár idejében, s akit az ő pribékjei kínoztak és öltek meg, mint a pogányság ellen küzdő őskeresztyén amazont. Alig felsorolhatóan sok hivatás védőszentje lett ő.
„...körülzártál engem” címmel új, nagyszabású kiállítás tekinthető meg a Ráday utca 28. szám alatt. A tárlat központi témája a csak Isten kezének oltalma alatt eltölthető (és sokszor csak így elviselhető!) élet.
Ha egy tag szenved, az összes többi tag is szenved vele. Ha egy tagot megdicsérnek, minden tag örül vele. Itt nincs irigység! Ha azt beengedjük, csak elpazarolja az időnket, lehetőségeinket, ellopja az örömünket – tudatja Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója.
A művészet ábrázolása mindig töredékes marad azzal együtt, hogy lényegében mégiscsak teleiosz, vagyis végcélirányos, hiszen a művészi élmény által az Isten szépségére utal – magyarázza Békési Sándor teológus, animációsfilm-művész. A név nélküli alkotásról, az imádságos művészetekről, a tehetség kötelezettségéről és egy Leonardo-mesterműről beszélgettünk vele.
Visky András Kitelepítés című műve bemutatásán, ünneplésén kiderült: a szerző művét már húsz éve írja. Ezalatt a kísérletek kudarcaival volt megtűzdelve a megírás útja, de éppen ezek jelölték ki a regény megszületéséhez a jó irányt. Kereste a tökéletes szót, amelyből ki tud bontakozni a történet, míg végül rátalált a bibliapóker kifejezésre.
A XX. Század Intézet hanganyagsorozata, a Szöveg epizódjai olyan magyar irodalmi művekről szólnak, amelyek „alapjaiban határozzák meg” a múlt évszázadról alkotott képünket. Az egyik adás Szabó Magda Abigél című regényének református vonásait tárja fel.
A sokoldalú és sokműfajú B. Tóth Klára hitről, hűségről, műveltségről tanúskodó kötete egyszerre kincseskamra és – festőművészi és írói énjéhez illően – sok színben villódzó kaleidoszkóp is gyerekkora helyszínéről, a sok jelentős magyar írónak, költőnek, képzőművésznek alkotó körülményeket nyújtó településről.
Az énekeskönyv mintegy száztíz új dallamából tizenhatot hallhattunk a Zeneakadémián. Az esemény jól példázta az új énekeskönyv szerkesztési törekvéseit: őrizzük meg a reformáció énekörökségét, legyünk nyitottak korunk színvonalas énekei iránt, és gyarapítsuk az énekeskönyvet az európai és a világkeresztyénség legfontosabb énekeivel.
„Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk ki semmit. Mindazáltal a te parancsolatodra kivetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.” (Lk 5,4–6, Károli Gáspár ford.)
Szalárdi János így magasztalta a XVII. századi pfalzi Henriettát: „Ki, hogy nagy kegyes életű, szelíd, engedelmes természetű személy lévén, mindenekben maga megalázásával is, minden tehetségével azon igyekező volna”, [hogy alkalmazkodjék a pataki, s általában a magyar szokásokhoz]!
Szép sikereket értek el a református iskolák növendékei a 12. Ökumenikus Diákfilmszemlén. – Az egyik mű szíven ütött. Nagyszerű, hogy egy fiatal érzelmekre hatni tudó filmet készít: nagy bátorságra van szüksége ahhoz kamaszként, hogy meg merje mutatni az érzéseit – nyilatkozta az egyik zsűritag.
Balassi Bálint a reformáció svájci irányát követte. A szülei vigasztalására fordított Beteg lelkeknek való füves kertecske ugyan lutheránus szerző művét tolmácsolta, de úgy, hogy abban a lutheránus úrvacsoratan helyén a zwingliánus, illetve a kálvinista úrvacsoratan irányába módosította a magyar szöveget – tudatta Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész.
Észrevettem, hogy a gyertyatartó szárának fő ékessége egy finoman kanyargó íriszminta. Ezzel el is dőlt, hogy megvesszük ezt a ritka szépségű „fényhozót”. Éppen az íriszek miatt, legközelebbi, 1982-ben meghalt, nagyenyedi születésű költő barátom, Jékely Zoltán tiszteletére.
Próbatétel úgy mutatni be a Kollégiumot, hogy keressem a beszélgetés folyamán a közös pontokat, párhuzamokat, amelyek a látogatók országában megtalálhatók, vagy ők ismerik – mondja Kovács Teofil történész, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának tudományos főmunkatársa, aki a Kollégium múzeumában a külhoniaknak rendre tart tárlatvezetést.
Düsseldorf mellett, Kempenben 1997-ben részt vettem egy kiállításon, amelyen a nagybányai művészetet mutatták be. Oda édesapám javaslatára én is adtam képeket, és megismerkedtem a többi résztvevővel. Nagy élmény volt látni, amilyen szenvedéllyel beszélnek a festményekről, a művészetről. Magával ragadott a közeg, eldöntöttem, én is gyűjteni kezdek.
A tizenkét gyermeket világra hozó Zsuzsanna nagyasszony a 34. zsoltár parafrázisát írta meg. Szövegének tizedik strófája győzött meg arról, hogy ezeket az anyai hangvételű sorokat csak női kéz vethette papírra: „Nosza, jertek előmben, édös magzatim, / Hirdessétek előttem, édös fiaim, / Ime megtanítlak az Úrnak új félelmére, / Az szent és jó életre / Szépön oktatlak.”
Than Mórnak az 1848–49-as szabadságharc témájában készült festményét aprólékosan, pátosszal és életteli humorral elemzi Degré Alajos, akinek Visszaemlékezéseim c. munkája minden lapját a pontos megfigyelés, az élénk leírások, a tárgyilagos szemlélet jellemzi. Ezért a könyvéért méltán nevezhetjük őt a márciusi ifjak történetében leginkább eligazodó kalauznak, krónikásnak, művét pedig mindmáig nélkülözhetetlen forrásmunkának.
Ideje ismét összekötni a művészetet a mondanivalóval. Vallom: a művész feladata elsősorban az, hogy emlékeztessen, gondolatokat ébresszen és gyönyörködtessen, úgy, ahogy azt a régi mesterek tették – nyilatkozta lapunknak Juha Richárd Munkácsy-díjas szobrászművész. A Debrecenben élő alkotó műveinek egész sora ékesít honi intézményeket, köztereket az anyaországban és azon kívül, Európában, sőt a tengerentúlon is.
Megalakulásuk óta vallják, az ének a legszebb emberi hang, és a magyar dalnak el kell jutnia az összes magyar közösséghez. Ezért is érezték megtiszteltetésnek, hogy meghívást kaptak Kanadába, énekelhettek a diaszpórában élő magyaroknak. A kárpátaljai Credo együttes dalaival csaknem harminc éve járja a Kárpát-medencét: a zene és a versek által szólnak a hallgatósághoz.
Sárospataki szállásunk faborításos mennyezetén észrevettem egy, a fa erezetéből csak jelzésszerű finomsággal kibontakozó babafigurát, egy „kisdedet”, olyan szorosan bepólyázva, ahogyan ez a pataki vár úrnőjének, Lorántffy Zsuzsannának ifjú anyai éveiben szokásban volt.
Fő célom megszerettetni az irodalmat a simogatós telefonok világába születettekkel. Mi vagyok? Arany János szavával: „Egy népi sarjadék, / Ki törzsömnek élek, érette, általa; / Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék, / Otthon leli magát ajakimon dala” – mondja vallomásos idézettel Marosán Csaba. A fiatal kolozsvári színművész küldetésének tekinti a magyar literatúra népszerűsítését.
A mai olvasónak az tűnik fel, hogy Winthrop – Massachusetts állam első kormányzója (a XVII. században) – magát Jézust ajánlja fel helyettes családfőként, amíg ő szeretteitől távol munkálkodik egy Isten-központú közösség felépítésén.
Míg Báthori inkább a mulatozásban lelte örömét, Bethlenre a mértéktartás volt jellemző. Szeretett olvasni, bárhová ment, vitte magával könyvgyűjteményét. Példaképe Hunyadi Mátyás volt, szerette volna a corvinákat hazahozni Konstantinápolyból. Más módon is a kultúra és a vallás mecénásává vált.
Ez a Napló tanújele annak, hogy Szenc szülötte nem csupán tiszteletünkre, de szeretetünkre is méltó, hiszen e feljegyzések minden sora személyes, szeretet- és életteli. Nagy ajándék számunkra, hogy egyéniségében a hitbéli mélység, az Istennek szolgáló alázat, a nagy teológiai tudás mellett sokszínű és őszinte embert ismerhetünk meg.
