Páratlan panoráma nyílik a Dunára Dömösön a Magyar Kékkereszt Egyesület Szenvedélybetegek Átmeneti Otthonának teraszáról, ahol idő és hely is van elmerengeni a teremtett világ szépségéről. Persze akik több időt töltenek itt, azok jellemzően nem a Duna folyását lesik, hanem az életüket megmételyező alkoholizmusból keresik a kiutat. Az egyesületi otthon felekezeti hovatartozás nélkül, de evangéliumi szellemiségben működik.

– Édesapám ezt így magyarázta annak idején, tőle tanultuk ezeket az alapigazságokat: „Nincsen katolikus kocsma meg református kocsma, és nincs ateista kocsma sem” – mondja Némethné Balogh Katalin, az egyesület elnöke. Szavaiból kiderül, hogy a dömösi intézményben testet ölt az ökumené, mert nemcsak református vallásúak nyerhetnek gyógyulást a falai között, hanem katolikusok és ateisták is. A szolgálattevők sem mindannyian reformátusok.

AZ EGYESÜLET MÚLTJA

Az 1895-ben alapított Kékkereszt Egyesületet először 1919-ben tiltották be a kommunisták. Azonban két év alatt újraszerveződött, és 1948-ig folytatta az alkoholizmusban szenvedők megsegítését, mígnem az ismét hatalomra kerülő kommunista párt újra betiltotta a szervezetet. Ezután még 1953- ig a Magyarországi Evangélikus Egyházban folytatódott a gyógyító munka, majd több évtizednyi szünet után, 1981-ben a Magyar Református Egyházon belül megalakult Református Iszákosmentő Misszióban (RIM) indulhatott újra a mozgalom.

A rendszerváltáskor a RIM-en belül alakult meg az első Kékkereszt-csoport, 1993- ban ismét önálló egyesületként folytatta tevékenységét Balogh Zoltán református lelkész és felesége, Tapolyai Margit vezetése alatt. Ezekben az években vásárolta meg az egyesület a Szakszervezetek Országos Tanácsától (SZOT) a korábban csak bérelt dömösi Szárnyaskerék üdülőt, ahol kialakították a szervezet bázisát.