Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és - értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Papp Bertalan, Máriapócs református polgármestere otthonról irányítja a várost, szervezi a város védekezését. A hatósági házi karanténra a koronavírus-járvány miatt van szükség, mert a házaspár külföldön járt (Izraelben, bibliai tematikájú úton).

Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy a mi altatódalunk nem fegyverropogás, hanem például taps, köszönetnyilvánítás vagy olykor rövid koncert egy-egy erkélyről. Hálás vagyok, hogy van lehetőségünk megmutatni emberségünket, és hálás vagyok azokért, akik fegyelmezetten végzik a feladataikat.

A járványügyi veszélyhelyzet miatt március 18-án látogatási tilalom lépett életbe a hazai szociális intézményekben, a bentlakásosakban kijárási tilalom, felvételi zárlat van. – E helyzetben kiemelten kezeljük a kórházlelkészi szolgálatot – mondja Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ vezetője.

A Második Helvét Hitvallás azt mondja, hogy a gondviselés eszközeit nem vetjük meg. A kormányzati, a közegészségügyi, a járványügyi és a biztonsági döntések a gondviselés eszközei közé tartoznak – ne vessük meg, hanem éljünk ezekkel az eszközökkel, figyeljünk oda! Kik, ha nem a keresztyének mutassanak ebben jó példát?

A cigányok közötti szolgálat módjaira összpontosított egyházunk Külügyi Irodája, az Országos Református Cigánymisszió és az Európai Egyházak Migrációs Bizottsága budapesti konferenciája. Balogh Róbert lelkipásztor hangsúlyozta: a cigányok közötti szolgálat az egyház nagy missziójának része.

A Magyar Református Nőszövetség és a felhívásukra válaszolók példaértékű önzetlenségről tanúskodó összefogása: maszkvarrással segítenek a Bethesda Gyermekkórháznak. E mesterség nem ismeretlen a nőszövetségi tagoknak: eddig is szolgálták a gyülekezeteket: úrasztali terítőkkel, keresztelőkeszkenőkkel tették szebbé templomaikat.

vagy evangéliumot hirdetünk? Ezt a teológiai kérdést korábban többször tárgyaltuk a gyülekezetben. Mit hirdetünk? Mit kellene hirdetnünk: a törvényt, Isten törvényét vagy az örömhírt, Jézus Krisztus evangéliumát? El lehet kerülni a válaszadást azzal az egyszerű válasszal, hogy mindkettőt. Igaz, mégis azt valljuk, hogy a bibliai kijelentés középpontjában Jézus Krisztus áll.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Szájról szájra jár a Magyar Kékkereszt Egyesület és a dömösi háromhetes gyógyító program híre az országban, sőt a határokon túl is. Némethné Balogh Katalin egyesületi elnök jelezte: naponta több, bibliai Igékhez kapcsolódó programot tartanak, és jut idő a betegségről való szakmai beszélgetésre is.

Miközben igaz az, hogy a világ sorsát Isten határozza meg, tehát övé az egyetlen, valódi hatalom, azonközben mégis Istentől emberi gondolkodást vár el, és olyan igénnyel lép fel, hogy Isten „működjék” úgy, ahogyan egy benne hívőtől elvárható lenne. Nos, nem úgy „működik”: sokszor megtörténik, hogy a hitetlen életben marad, a hívő pedig elpusztul.

Meddig fenntartható az a világ, amelyben tízmilliós nagyvárosokban a teljes gazdaság megbénulása kell a légszennyezettségtől örökösen fojtogató levegő kitisztulásához? Nem kell és nem is lehet visszamászni a fára. De abban biztos vagyok, most fegyelmezettség, szolidaritás és imádkozás mellett leginkább alázatra, eddigi életünk újragondolására van szükség.

A leány elmaradt az istentiszteletekről, el is tűnt a látókörből. Fél évvel később megjelent, és ragyogó arcán látszott, valami nagyon jó történt vele. Beszámolt lelkipásztorának, hogy Isten különös módon megsegítette. A biztosító olyan összeget fizetett, amelyből újjáépíttethette a lakását. Nem lett volna elég pénze az öreg lakás rendbehozatalára, de most új lakásban élhet.

Döbbenet, hogy ennyire naprakész vagy, Istenem! Hogy előbb látod, érzed, mi van bennem, bennünk: félelem. Ezért ez az első szavad: Ne félj! Mondd, miért ne féljek? Biztosítasz arról, hogy semmi baj nem fog történni velem, a szeretteimmel, a barátaimmal, a lakhelyemmel, és az országban is – nem beszélve a világról – a legkevesebb?

XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

Kiadta a parancsot, hogy dobjanak a Nílusba minden újszülött héber fiút. Azóta járják a zsidók házait a fáraó katonái. Elvitték Awa kisfiát is, az anyja kezéből csavarták ki a kicsit. Hamarosan eljönnek ide is. És akkor nem lesz menekvés, megölik a kisfiút, aki alighogy megszületett.

A kötet az Akadémia tagjainak rekrutációjával foglalkozik. A két világháború közötti elitek kutatásának keretében kiválasztott háromszázhatvanöt akadémikus származását, társadalmi státuszát elemzi. A kiadvány második felében a megválasztott akadémikusok származását tágabb történeti perspektívában mutatja be.

– Nem sokkal a templomépítés előtt bízták rám e szolgálatot, amelyet eleinte nem akartam vállalni, mert úgy véltem, inkább férfiaknak való, de végül megszerettem a feladatot. Mivel már több családi építkezésen részt vettem, jól jött a megszerzett tapasztalat. A templomunk nagy ajándék, amely kötelez bennünket a szolgálatra.