Divatszóvá vált, unos-untalan felbukkan a közbeszédben és a médiában a „meggyőződés” főnév. „Meggyőződésem, hogy ez az egész simábban, kevesebb felhajtással is megoldható lenne”; „Meggyőződéssel vallom, hogy az idősebbek és a fiatalabbak aránya nagyon jó”; „Meggyőződésem szerint mindkét cikk nagy hatású”. E közlésekben a „meggyőződés” – a mondandó tartalma alapján – az alábbiakkal helyettesíthető: az a véleményem; megítélésem szerint; tapasztalataim alapján; úgy vélem… „Egyesek azt állítják, hogy ronda szokás [a rágógumi használata], míg másoknak az a meggyőződése, hogy elvonja a figyelmet és csökkenti a koncentrációképességet” – olvasom a világhálón. Ez pedig így korrigálható: másoknak az az álláspontjuk.

Különösen suta ezt a képzett szót olyan közlésekben emíteni, amelyek inkább vágyat, reményt fejeznek ki, illetve azt: valaki biztos abban, hogy valami kedvezően fog alakulni: „meggyőződésem, hogy nagyon hamar egyezségre jutunk”; „meggyőződésem, hogy meg tudnánk teremteni az anyagi hátteret”; „meggyőződésem, hogy képesek leszünk az első hatban végezni”. Pontosabban: remélem, úgy sejtem, biztos vagyok benne, hogy…

Ez a szóhasználat persze nem új jelenség. Mikszáth Kálmán egyik – 1890-ből való – elbeszélésében ekképp ironizál egy képviselőn: „Szavajárása volt az »erős meggyőződésem«. Erős meggyőződésem, hogy ma eső lesz. Erős meggyőződésem, hogy az éjjel jól fogok aludni. Erős meggyőződésem, hogy ez a tej meg van keresztelve stb. (A képviselő sok erős meggyőződésen ment át naponkint.)”

Mint idézett nyelvművész írónk már hangvételével is jelzi, e közlésekből kilóg a „meggyőződés”. Igen, e szót akkor alkalmazzuk pontosan, ha szilárd, megalapozott nézetet, eszmét, hitet, világszemléletet értünk rajta, illetve a mindebből eredő magatartást. Olyan kikristályosodott attitűdöt, amelyet nem lehet befolyásolni. Míg a véleményt – nemritkán – igen.