... vagy evangéliumot hirdetünk? Ezt a teológiai kérdést korábban többször tárgyaltuk a gyülekezetben. Mit hirdetünk? Mit kellene hirdetnünk: a törvényt, Isten törvényét vagy az örömhírt, Jézus Krisztus evangéliumát? El lehet kerülni a válaszadást azzal az egyszerű válasszal, hogy mindkettőt. Igaz, mégis azt valljuk, hogy a bibliai kijelentés középpontjában Jézus Krisztus áll. Ő Isten végső szava, ahogyan a Zsidókhoz írt levél írja: „… ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk… Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása…” (1,2–3). Őbenne Isten kegyelmes ígérete, a megváltásunk öltött embertestet. Jézus eltörölte, érvénytelenítette a törvényt? Nem, inkább betöltötte. A különböző korokban mégis az igehirdetésekben is bizonyos hangsúlyeltolódás történt. Az ítélő és haragvó Isten törvényét az Ószövetségből hangsúlyoztuk, az irgalmas Isten kegyelmét pedig az Újszövetségből. De ez leegyszerűsítése a Mindenható felfoghatatlanul gazdag valóságának és félreértése a bibliai kijelentésnek. Tehát törvény vagy kegyelem?

Az Ószövetség az emberiség üdvtörténeti fejlődését mutatja be Isten választott embereinek és népének történeteiben. Az egyszerű, rabszolga nép, amikor Egyiptomból kiszabadult, Istentől kapta meg Mózes közvetítésével az alapvető használati utasítást az élethez. Ennek összefoglalása a Tízparancsolat és annak részletezése, amelyekben hangsúlyt kaptak a tisztasági törvények. Ezek kemény és szigorú szankciókkal járó betartatása után érkezett el Isten népe a honfoglalással és letelepedéssel a rendhez, a néppé, nemzetté formálódáshoz. Később az életet védő szabályok megmerevedtek, akadályaivá váltak a lelki és szellemi fejlődésnek, ezért a prófétáknak kellett újraértelmezni azokat. Ők hirdették a Szabadító eljövetelét, aki a törvényt belsővé teszi, és elvezet Istenhez. Jézus megjelent, élete, halála és feltámadása bemutatta Isten országát, magát kínálta útnak Istenhez.

Az egyes embernek is végig kell mennie az üdvtörténet állomásain, fejlődési folyamatán. A gyermeknek törvényekre és szabályokra van szüksége, amelyek biztonságot adnak neki, eligazodik a világban. Felnőttként majd átgondolhatja, tágíthatja azok határait, szabadon gondolkozhat azokon, és józanul belátva szükséges voltukat, beépítheti erkölcseibe, belsővé teheti. De ahogyan nem kérdőjelezhető meg a természeti törvények léte és működése, úgy Isten parancsolatai és igazsága sem vonhatók kétségbe.

Törvény és evangélium együtt védi az életet. Vészhelyzetben az emberi törvények is.