Gyermekként mennyire kapott nagy hangsúlyt a hit és a vallás a nevelésében?

Az, hogy Isten létezik, jó, és mindent ő igazgat, sohasem volt kérdés számomra. Anyai nagyapám református lelkipásztor volt, élete példa volt előttem már kisgyerekként, csakúgy, mint a nagymamámé, aki mindig ellátott igékkel. Az ő imádságuk tartott meg a próbákban. Nekem is volt lázadó korszakom. Éppen a konfirmációm idején. Jött a katonaság, a műszaki egyetem, eltávolodtam Istentől. Sokatmondó, hogy amikor nagyapám meghalt, és kérdezték tőlem, mi az az egy tárgy, amit szeretnék a szobájából megörökölni, akkor azt az aranybetűs táblácskát választottam, amelyen a jól ismert ige áll: „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15 Károli-ford.) Ez a tábla máig a lakásunk dísze.

Mikor és miért döntött úgy, hogy keresztyén szolgálói életet fog élni?

Életem csodálatos ajándéka a feleségem harminc éve. Amikor első gyermekünknek iskolát kerestünk, a Julianna iskola révén a Fasorba kerültünk. Az Igét hallgatva rádöbbentünk, hogy hitetlenül élünk. „Rendben van minden?” – kérdezte tőlünk Isten, ahogy a hazug szolgától, Géházitól is megkérdezte Naámán (2Kir 5,21).

Persze hogy tele volt az életünk „rendetlenséggel”! A Somogyi lelkészházaspár elhívott minket egy csendes hétvégére Tahitótfaluba. Ott fogadtuk be Jézust a szívünkbe. Ez húsz éve történt, megváltozott az életünk, lelki otthonra találtunk a Fasorban.

2014 óta főgondnok. Mit tart a tisztséggel járó legnehezebb és mit a legszebb feladatnak?

A fasori újság szerkesztőjeként kezdtem, majd presbiternek, később iskolaügyi gondoknak választottak, feleségemmel a páros körben szolgáltunk. A hitbeli fejlődésnek soha nincs vége. Isten folyamatosan formál és alázatban tart. A legszebb feladat, ha szeretetet adhatunk. Van, amikor nehezek a terhek. Nagy gyülekezet a fasori: van óvodánk, iskolánk, sok a teendő. Nem könnyű beosztani az időt, hogy megfeleljek a világi munkámban, a Bartók Rádióban, és jusson belőlem a családomnak is. Nemtelen támadások is érik az embert. Isten azonban nem azért élteti a gyülekezeteket, hogy saját magunk körül forogjunk benne, hanem azért, hogy a közösségben együtt imádjuk őt. Mindennap hálát adunk, hogy a Fasorban szolgálhatunk. Áldás a presbitériumunk egysége, és hogy a lelkipásztorainkkal is harmóniában tudunk szolgálni. Ez most, a vírus miatti nehéz időszakban felértékelődik.

Van olyan bibliai Ige, amely leginkább jellemzi önt, vagy mottójának tart?

Nincs vezérigém, ahogyan szokták mondani. Legyen most az a bátorítás és ígéret a járvány idejére a Példabeszédek könyvéből, amelyet nemrég olvastunk: „Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.” (23,17–18)

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki?

Leginkább a családommal, a gyermekeimmel és az unokámmal szeretek lenni. Szeretek jókat enni, a munkámból fakadóan is sok zenét hallgatok, olvasok, sportrajongó vagyok a televízió előtt, és ha sikerül lejutni Balatonalmádiba, a kicsiny házunkba, ahol kertészkedhetek, tehetek-vehetek, az hatalmas öröm számomra.