Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és - értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.
Egyetlen gyülekezet sem kerülhet olyan anyagi helyzetbe, hogy ne tudják kifizetni a lelkipásztor javadalmát. Kérem a lelkészeket, gondnokokat, hogy ha nehézségük lenne, jelezzék az egyházmegyéknek, egyházkerületeknek – mondja Pásztor Dániel, a Zsinat Gazdasági Bizottságának elnöke.
Aztán indulás! Követnünk kell őt. Úgy, mint eddig. Nem! Még figyelmesebben. Visszafogva a buzgóságunkat, amely arra törekszik, hogy azt tegyük, amit Jézus. Arra nem vagyunk képesek. Mert ő Isten, mi pedig teremtmények. Azt, akkor és annyit végezhetünk el, amit a fentebb sorolt helyzetekben és a többiben ő ad nekünk.
A vasárnapi istentiszteletet jelenleg felvételről láthatják a Budapest-Újpalotai Református Egyházközség tagjai, de a tervek szerint hamarosan élőben követhetik figyelemmel. Sápi Zoltán gondnok szerint szerencsés, hogy a gyülekezet többségének van internetelérése, részt vehet a virtuális térben tartott istentiszteleten.
Felborult az egyház megszokott életritmusa is a koronavírus-járvány miatt. Fekete Károly úgy véli, a „Maradj otthon!” jelszó tiszteletben tartása mindnyájunk érdeke. A tiszántúli püspök hangsúlyozza: vigyáznunk kell egymásra, ezért bármennyire fájó, de szüneteltetik a személyes találkozásokat igénylő csoportos alkalmakat, istentiszteleteket.
A jelenlegi járványhelyzetben az úrvacsorázás a legegyszerűbben házi istentiszteleti formában oldható meg. Tehát a lelkipásztor is házi istentiszteletet tartson. Nevezhetjük ezt karantén-istentiszteletnek is.
A vírus is olyan, mint a bűn: nem válogat, mindenki egyformán veszélyeztetett. Bárki hordozhatja, fertőzhet és megfertőződhet. Radnóti Miklós versének címadó sora szól bele a csendünkbe: „Járkálj csak, halálraítélt”. Mindnyájan halálraítéltek vagyunk, nincs különbség. Mindnyájan meghalunk, ki most, ki később.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
A Szeretetszolgálatnak több vidéki irodája és folyamatosan gyarapodó számú adománypontja van, amelyekben száz szakember dolgozik, így rengeteg olyan egyén, család, illetve egyházi fenntartású intézmény van a látókörünkben, akiknek szüksége van a segítségre – magyarázza Juhász Márton ügyvezető igazgató, kik részesülhetnek a krízisalap adományaiból.
A keresztyénség messiáshite mindenféle e világi messianizmus kritikája. A keresztyének jól teszik, ha nem adnak hitelt semmiféle olyan eszmének, amely azt hirdeti, hogy az ember e világi jövőjének egy pontján minden megváltozik. Nem változik meg semmi sem, mert az ember nem változik. Ami nem azt jelenti, hogy az életkörülményeink sem változhatnak.
A felelősségérzet és annak hiánya megosztja az embereket. Van, aki vállalja szabadsága korlátozását, hogy védjen másokat, és van, aki pedig fütyül minderre. A felháborodás jogos, hiszen nem csupán pillanatnyi lemondásról van szó: sokan elveszítik megélhetésüket, munkájukat. A szabadság ára viszont sokak halála – ezt pedig senki nem akarja.
A szüleim generációja már nem tudott ennyit a konyhában „gyakorolni”, hiszen a kétkeresős családmodell és a városi életforma elhozta a menzák és a kulcsos gyerekek idejét. Nem jutott annyi figyelem a főzésre. Hol sikerült a gyerekek szája íze szerint főzni, hol nem. Eltűnt az a rutin, hogy mindig jól sikerüljön az étel.
Thaly Műfordítások címmel tervezett, 1917-ben sajtó alá rendezett kötetét egy raktári tűz elpusztította, darabjai közül csak néhány menekült meg. Így a 479. dicséret is, amely bekerült a Hallelujah! énekeskönyvbe. „Míg az angol eredeti – írja Bódiss Tamás – az útkeresésre, a német a hitben járásra teszi a hangsúlyt...”
Az imádságok „felvidékiek”, vagyis azokban elsősorban a felvidéki magyarság mindennapjai, gondjai, küzdelmei és örömei húzódnak meg, de a bűnvallás, Isten magasztalása, a családokért, a közösségekért, a betegekért, a gyászolókért, a vezetőkért, a teremtett világunkért elmondott fohászok mindanynyiunk imatémái.
Létünk egy darabja mindig a másiknál van elrejtve. Bizonyára ezért fájhat nekünk annyira minden szeretetlenség, elutasítás, bántás, gyász. Ha a szeretet cserekereskedelme működésbe lép, akkor mindnyájan megkaphatjuk hiányzó részünket, a másiknál elrejtett darabkát. A Názáreti Jézus azért jött, hogy kinek-kinek odaajándékozza lénye hiányzó elemét.
Nem megyek én olyan helyre, ahol krokodilok vannak – csapta a kezét csípőre Mirjam. – Meg egyébként is, azok most már csak egy helyre járnak, ahova… – de itt elharapta a mondatot. Nem akarta kimondani, hogy oda, ahova a katonák a kisbabákat viszik. Inkább másra terelte a szót. – Képzeld, találtam egy csodaszép fürdőzőhelyet a Nílus partján. Egy sekély öböl, tele van lótuszvirággal, a partját pedig puha, fehér homok fedi.
Köszönöm a szüntelenül elhangzó imádságaitokat. Köszönöm, hogy ezután is odaálltok mindennap a gondviselő Isten elé, kéritek kegyelmét a betegekre, gyógyítókra, döntéshozókra ezekben a nehéz időkben, amelyekről nem tudjuk, hogy meddig tartanak. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban.
– Életem csodálatos ajándéka a feleségem harminc éve. Amikor első gyermekünknek iskolát kerestünk, a Julianna iskola révén a Fasorba kerültünk. Az Igét hallgatva rádöbbentünk, hogy hitetlenül élünk. „Rendben van minden?” – kérdezte tőlünk Isten, ahogy a hazug szolgától, Géházitól is megkérdezte Naámán.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Hogyan tekinthetünk a népesedési válságra keresztyénként? Parancs vagy áldás Isten teremtéskor elhangzó felszólítása, a „szaporodjatok, sokasodjatok”? Béres-Áfra Zsuzsa debreceni szociológussal vizsgáljuk Magyarország évek óta csökkenő népességszáma mögött húzódó okokat, többek közt a posztadoleszcencia jelenségét is.
A magyar szóhasználatban az üdülés leginkább a vakációs időszak programjait jelöli. A kiszakadást a megszokott hétköznapi környezetből, idegen tájak felfedezését, vagy éppen a jól ismert vidékek újralátogatását. Erre szükségünk is van ahhoz, hogy ép ésszel túléljük az élet küzdőterén vívott csaták sorozatát, esetleg győzedelmeskedjünk is ezekben. Isten azonban jóval többet kínál nekünk ennél.
Teológusok, történészek, lelkipásztorok kutatják, miként vált a csatavesztés után kibontakozó reformáció a reménység egyik forrásává. Ötszáz évvel a mohácsi vész után is élő közösség fogadja az érkezőt a Duna partján. – A tragédia után nemcsak politikai és társadalmi átrendeződés indult el, hanem lelki megújulás is – magyarázza Wébel Zsolt lelkipásztor, a baranyai egyházmegye esperese. A gyülekezet nemcsak emlékezik, hanem közösséget formál és fiatalokat hív szolgálatba.