Egy színész két hétre elvonult meditálni, és mire visszatért, másik világban találta magát. Egy tomboló járvány közepén, ahol néha a pánik uralkodik, és a megszokott rendet sok rendkívüli korlátozás váltotta fel. Többségünk nem kéthetes Csipkerózsika-álomból riadt fel hirtelen a koronavírus-járvány közepén, de így is meglepetten vesszük észre, mi történik körülöttünk.

Mindannyian aggódunk, és gyakran nemcsak a betegség, hanem annak gazdagsági következményei miatt is. Politikusok próbálnak a lelkünkre beszélni, és megóvni az egészségeseket a fertőzéstől. Közben pedig mit látunk? Hogy miközben drámai haláltusákról érkeznek hírek, némelyek végső küzdelmüket vívják az utolsó levegővételért, Európa nagy része üdülésként tekint az eseményekre. Ez az a járvány, amelyre talán így fogunk emlékezni: a tavasz, amikor Európa elment nyaralni. Sőt nyaralni ment Európa esze is. Legalábbis ami a felelősséget, az odafigyelést egymásra illeti.

Mert kellemetlen feladni a kivívott szabadságot. A sok évtizednyi küzdelem után megszerzett utazási, munkavállalási és szabadságjogokat a járvány elleni küzdelem idejére a legtöbb országban egy-két nap leforgása alatt korlátozták. Nem utazhatunk, nem repülhetünk ide-oda, nehézségekbe ütközik az ingázás azoknak, akiknek munkahelye másik országban van. Nem vásárolgathatunk kedvünk szerint, nem tölthetjük időnket színházban, moziban, szórakozóhelyeken.

Aki eddig is viszonylag puritán életet élt, azt talán kevésbé rendíti meg a változás. Ám sokan úgy fogják fel a korlátozásokat, hogy a napsütéses tavaszi időben parkokba mennek, igyekeznek jól érezni magukat. Pedig azokban az országokban, ahol nem sikerült szigorúan betartatni a korlátozásokat, lényegesen nagyobb arányban terjedt és pusztított a vírus.