Történelminek ígérkezik az idei nemzeti összetartozás emléknapja, nemcsak mert a cikk megjelenésének időpontjában még nem tudjuk, tarthatunk-e nyilvános rendezvényeket, megemlékezéseket közösségeinkben, hanem azért is, mert június 4-én lesz száz éve, hogy az első világháborút lezáró békeszerződés aláírásával magyarok millióit választottak el határokkal rokonaiktól, szomszédaiktól, honfitársaiktól. A centenáriumra különleges módon készül a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, mégpedig úgy, hogy azt a koronavírus-járvány sem veszélyezteti: a Zempléni Református Egyházmegye huszonhárom lelkészének fohászait 100 ima címmel jelentették meg és teszik közzé február 26. óta folyamatosan.

Mit gondolnak a felvidéki magyarok, azon belül a Bodrogköz – ahonnan a könyv ötlete és a száz ima származik – lakói Trianonról? Ahány ember és életút, annyi válasz lehetséges – akárcsak máshol.

– A téma nyilvánvalóan bennünk van, tényleg gondolunk vele, de nem igazán beszélünk róla – számol be tapasztalatairól Molnár István királyhelmeci lelkipásztor, a 100 ima egyik szerkesztője. A Juhász Gyulától kölcsönvett gondolatot úgy érti, hogy a különböző magyar kulturális intézmények, szervezetek, médiumok foglalkoznak ugyan az évfordulóval, de az az ebédlőasztaloknál, a boltokban, a buszmegállókban társalogva ritkán kerül szóba. Általánosságban azt látja, hogy az idősebb generáció érzékenyebb a történelemre, de a fiatalabbak már közömbösen fogadják el az 1920-as eseményeket.

– Mi azt tudjuk tenni, hogy beszélünk a történtekről, és a történelmi tények mellett rámutatunk, hogy az elmúlt száz év arról is tanúskodik, hogy Isten még a szétszakítottságban is, megannyi ellenséges indulat ellenére is megtartott bennünket – hangsúlyozza Molnár István.