A karantén...
... szót ma már mindenki ismeri, sőt immár életmóddá vált az elmúlt három hónap alatt. Az emberek többsége fegyelmezetten betartotta a korlátozásokat, az otthon maradás és a kézmosás lett a legfőbb fegyverünk. Gyakorlatilag ugyanaz, ami a középkorban az olasz Velence hatóságának rendelete volt a pestisjárvány idején, amikor a tengerészeket és kereskedőket el kellett különíteni a külvilágtól, hogy ne terjesszék a fertőzést. Maga a szó is az olasz quaranta kifejezésből ered, amelynek jelentése: ’negyven’.
A mi higiéniai körülményeink messze kényelmesebbek, de a lényeg nem változott. Nincs jobb, sőt az egyetlen védelmi eszközünk ma is az elkülönülés, a találkozások lehetőségének kerülése, a tisztasági előírások betartása: otthon maradás, kézmosás és imádság. Úgy tűnik, az ember tudománya sok mindent fölfedezett, mégsem tudjuk uralni Isten teremtett világát – de a magunk által létrehozott mesterséges világot sem. Túl korán dicsekedtünk, hogy mindent meg tudunk oldani, átalakítjuk a természetet, legyőzzük az éhezést, a járványokat, a háborút. Nem sikerült. Most, a globalizáció világában, hétszáz évvel ezelőtti módszereket vagyunk kénytelenek alkalmazni. Elzárkózunk, helyben maradunk, imádkozunk.
Az emberek a tudománytól várják a megváltást, hogy felfedezzék a járvány ellenszerét, az oltóanyagot. Ez természetes. Mi is várjuk, és kérjük hozzá Isten segítségét, mert nem kell a tudományt a hittel szembeállítani. Felületes véleményt fogalmaznak meg azok, akik arra hivatkoznak, hogy a tudomány, az orvosok tanácsára bezártuk a templomokat, és kórházakat építettünk, támogattunk és szereltünk fel modern eszközökkel – tehát a tudomány diadalmaskodott a hit fölött.
Több hamisság is van ebben. Egyrészt a tudomány és a hit az emberi élet két különböző megközelítése, nem pedig egymás ellentéte: a tudománynak a tudatlanság, a hitnek pedig a hitetlenség az ellentéte. Másrészt a tudomány sajnos még nem találta meg a biztonságos ellenszert a koronavírusra, csak reméljük, hogy sikerül. Harmadrészt egyházi életünk visszahúzódott ugyan a templomból, de az online térbe költözve fantasztikus lehetőségeket kapott az Ige hirdetésére. Ennek köszönhetően olyanokat is elértünk, akik soha nem jártak templomba, és reméljük, hogy ezután közelednek majd kérdéseikkel az egyházakhoz, és megnyílnak Isten előtt. Meg kell tennünk, amire a tudományunk képessé tesz, és teljes hittel kérnünk kell Istentől a gyógyulást.
Bőven eltelt már negyven nap. Húsvét után is már az ötvenedik nap áldását várjuk: jöjj, Szentlélek Isten, áradj az emberiségre, ihlesd tudományunkat és hitünket gyógyulásra!