Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Nem szaktudományos munkát készítettünk, célunk rövid ismeretterjesztő alkotás volt, amelyet gimnáziumi történelemórán vagy gyülekezeti alkalmon is le lehet vetíteni. A dokumentumfilm alapkérdéseket tisztáz – tudatja Ablonczy Bálint, az alkotást készítő Reformáció Öröksége Műhely vezetője.

A feltámadott Krisztus dicsőségének hatalma átdöfte szívüket. Hogyan tette ezt? Péter megosztotta velük Jézus történetét, amelyről mondhatták volna, nekik ahhoz semmi közük. Lám, mégis nekik van a leginkább közük hozzá. Mert az üdvözítés története nem – csak – a másoké, hanem a miénk, személyesen az enyém. Mert az nyer életet, aki segítségül hívja az Úr nevét.

Hiányként éljük meg azt, hogy nem érhettük el a látogatóinkat, hiszen a Bibliamúzeum elsősorban missziói állomás. A személyes jelenlétet, a múzeumi tér kínálta beszélgetéseket semmi sem pótolhatja – véli Timár Gabriella, a budapesti Bibliamúzeum vezetője.

Nem származik a mennyei kegyelem gazdag ajándékából az úrvacsorában semmilyen áldás vagy haszon senkire sem, aki nem hittel él az úrvacsorai jegyekkel. Mindaz, amit Isten irgalmából Krisztus tőlünk függetlenül értünk tett, a Szentlélek által lehet a mienk. Ez a részesedés lényege, a részesítés lehetősége pedig a hit kiváltsága – vallja Fekete Károly tiszántúli püspök.

... szót ma már mindenki ismeri, sőt immár életmóddá vált az elmúlt három hónap alatt. Az emberek többsége fegyelmezetten betartotta a korlátozásokat, az otthon maradás és a kézmosás lett a legfőbb fegyverünk. Gyakorlatilag ugyanaz, ami a középkorban az olasz Velence hatóságának rendelete volt a pestisjárvány idején, amikor a tengerészeket és kereskedőket el kellett különíteni a külvilágtól, hogy ne terjesszék a fertőzést.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A szabályok betartásával május 18. óta már az egész országban tarthatunk istentiszteleteket. – A fogadalomtételt pünkösdvasárnap tartjuk. Ezúttal a vizsga nem a gyülekezet jelenlétében lesz. Mindannyian felkészültek, és úgy látjuk, a szabályok betartása révén sem veszélyeztetünk – mondja Gilicze Andrásné lelkipásztor, a csongrádi református közösség vezetője.

Az, ami vele történik, az ember számára mindaddig rejtve van, míg értelme a Lélek által meg nem nyílik annak belátására, hogy a történelem alanya Isten, s minden, amit az ember tesz, részvétel valamiben, ami túlmegy az emberi cselekvések összességének körén. Ez az a végső ismeret, amelyet nem az ember szerez meg, hanem amelyet Isten közöl az ő Igéje és Lelke által.

Az utóbbi hetekben megtanultam, hogy ha a nehéz, jövőtől tartó időkben hozzá tudok fordulni, úgy ölel át újra és újra, ahogy tette legelőször: elsöprő szeretettel. Igaz, hogy sokszor nem válaszokat ad, de emlékeztet ajándékaira és arra, hogy nem is kell tudnom mindent.

Jézus és az Atya bensőséges kapcsolata a mindhalálig tartó hűség foglalata, amely tragikus módon, a kereszten teljesedett ki igazán. Akinek szíve mélyén ez a hűséges Lélek lakik, az ugyancsak hű maradhat mindhalálig. Isten hűsége változhatatlan, örökkévaló hűség, amelyet senki és semmi nem változtathat hűtlenséggé.

Olyan, a zsinat-presbiteri elv alapján megtartott, a „walesi bárdok” erejére, hősiességére emlékeztető pünkösdölés részese lehettem, hogy feledni tudtam minden honvágyat. Igaz, csak plusz négy fokot hirdettek a hőmérők, mégsem hiányoltam többé a hazai pünkösd tündöklő napfényét és pompás, kibomló pünkösdi rózsáit.

Szentlélektelenségünkben azok közül szólíthat meg minket az Úr, akikről azt hisszük, többet tudunk náluk! Tanítókból tanítványokká szeretnek minket. Önteltségünk helyett Szentlélek-telítettségünkben kötelességünk tanítani lelkes, de szentlélekhiányos testvéreinket. Ahogyan a Mester ajánlotta: „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!”

Krisztus Urunk búcsúbeszédében szólt tanítványainak a Szentlélekről, akit Pártfogóként, Vigasztalóként említett. A Szentlelket 373. dicséretünk „hét ajándékúnak, Isten jobb keze ujjának” nevezi, és fel is sorol néhányat ebből: „Mondatol élő kútfőnek, / Tűznek és lelki kenetnek, / Atyának ígéretinek, / És az igaz szeretetnek.” – A Szentlélek ajándékai – énekversekben

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre...” (Az apostolok cselekedetei 2,1–5)

– A teljes templomunk körbe van állványozva, így a jövőbeni folytatáshoz képest több millió forinttal kedvezőbb, ha most sikerül megvalósítanunk ezt. Ezért gyülekezetünk presbitériuma úgy döntött, gyűjtést szervez a cél elérése érdekében – tájékoztatott Battyányi Zsolt tiszaszentmártoni lelkipásztor. Lehetőség lesz az elültetésre váró fák örökbefogadására, az ebből származó bevétel az épület felújítását támogatja.

Életét megváltó Urával és a református egyházzal való élő kapcsolat jellemezte. Eltávozása kapcsán újra felidéződik előttem a dinamikus egyéniség, akit nem ingatott meg hitében a modern idők szele, vállalta a következményeket, és ha kellett, harcok árán is megmaradt imádkozó szívű, dolgos sáfárnak, aki hűségesen munkálkodott a rábízottakért.

– Megerősítést nyertem abban, hogy jó, ha a lelkész saját magát is a közösség részének tekinti – az egyenlőség jegyében. Habár a koreai társadalomban alapvetően szigorú hierarchia uralkodik, az általam látogatott gyülekezet ezen a téren haladónak tekinthető, ott ezen felülemelkedtek – felépítése mindig példa lesz számomra.