Lucski Márta
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Lucski Márta lelkipásztort.
Szerető, hitben élő családban nevelkedett. Szülei példájára választotta a lelkészi hivatást. Koreaiul tanul, lelkesen tanulmányozza a kultúrájukat, és már járt is Dél-Koreában. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem PhD-hallgatója.
Miért választotta a lelkészi hivatást?
A legfőbb indíttatást lelkész szüleim példája adta. Ahogyan szolgáltak és neveltek minket a húgommal vezetett arra az útra, hogy én is lelkipásztor legyek. Ezt gimnazistakoromban döntöttem el végleg. A szüleim nem szóltak bele abba, milyen pályát választunk, de mindenben támogattak és támogatnak a mai napig. 2015-ben szereztem meg a diplomámat.
Hogyan jutott el Dél-Koreába?
2016-ban az Országos Református Cigánymisszió szervezésében Kim Seon Koo dél-koreai lelkész havonta egyszer koreai nyelvoktatást tartott a misszió munkatársainak Debrecenben, és a teológiai hallgatóknak is meghirdették a lehetőséget – éltem vele. 2017-ben segítő és fordító voltam két missziós programon, amelyeken koreaiak is részt vettek. 2018 januárjában részt vettem a harmadik Koreai–Magyar Teológiai Fórumon. Itt találkoztam koreai teológiai tanárokkal. Felmerült a lehetőség, hogy vendéghallgatóként ellátogathatnék Koreába. Végül a Campus Mundi ösztöndíjat elnyerve 2018 őszén három hónapot töltöttem Gwangjuban, a Honam Teológiai Egyetemen.
Milyen tapasztalatokkal tért haza?
A koreaiak együttérző képessége rendkívüli. Eleinte kultúrsokként ért a sok új szokás – például a földön ülve evés. Rövidesen azonban már otthonosan éreztem magam. Meglátogattam több száz fős gyülekezetet is, de egy ötvenfős, családias közösség alkalmain vettem részt rendszeresen, amelynek minden tagja aktív, folyamatosan szerveznek programokat.

A koreaiak szorgalmasok, keményen és precízen dolgoznak, az igényességük mindenben észrevehető. Elkötelezettek a hitük iránt is. Ők a közösségben gondolkodnak, nem az egyénben. Úgy vélem, ennek a gondolkodásmódnak mi is hasznát vennénk.
Lelkészként mit tanult ott?
Megerősítést nyertem abban, hogy jó, ha a lelkész saját magát is a közösség részének tekinti – az egyenlőség jegyében. Habár a koreai társadalomban alapvetően szigorú hierarchia uralkodik, az általam látogatott gyülekezet ezen a téren haladónak tekinthető, ott ezen felülemelkedtek – felépítése mindig példa lesz számomra. A tagok az istentisztelet előtt egy kávé vagy tea mellett beszélgettek, az alkalmat pedig közös vasárnapi ebéd követte. A leginspirálóbb tehát a családias légkör volt – ezt én is szeretném majd alkalmazni. Szeretnék testvérgyülekezeti kapcsolatot is ápolni koreai közösségekkel. Ez segíthet, hogy lássuk: mind egyek vagyunk Krisztusban, bárhol éljünk is a világon.
Visszamenne?
Igen. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha lehetősége adódik, látogasson el Dél-Koreába – rengeteget lehet az ott élőktől tanulni. Életem egyik legmeghatározóbb időszakát tölthettem el ott, és küldetésemnek érzem, hogy segítsem a koreai és magyar kapcsolatok épülését és fenntartását.