Mit gondol, milyen lett volna a tanítványok pünkösdje, ha Jeruzsálemben akkor épp kijárási korlátozás van?

– Sejtelmem sincs. De valamit hiszek: a Szentlélek eszköztára, fantáziája, leleményessége sokszorosan felülmúlja a mi képzelőerőnket és kombinációs képességeinket. Szerintem akkor is lett volna pünkösd, biztosan megtörtént volna a Szentlélek kitöltetése, igazodott volna a megváltozott körülményekhez. A Szentlélek az alkalmazkodás nagymestere, és nem egy kaptafára dolgozik. A Lélek nem egyszeri módon, csak ott, Jeruzsálemben töltetett ki. Ő folyamatosan alkalmazkodik hozzánk. Hányszor és hányszor megtalálta már az első pünkösd óta korok, korosztályok, csoportok és egyének szívét! Mert nem az a lényeg, hogy hol és hogyan, milyen adottságok között munkálkodik és töltetik ki, hanem az, hogy mit végez el bennünk. A Szentlélek átjár, megszabadít, megújít, általa tudom Úrnak mondani Krisztust, és megajándékoz Lelke ajándékával. Nem szabad, hogy az első pünkösdhöz tartozó külsőségek – a szélrohamhoz hasonló zúgás, a tüzes nyelvek, a halláscsoda és a nyelvcsoda – eltereljék a figyelmünket. A személyes megtérés változáscsodájának bennünk kell megtörténnie. A tanítványok pünkösdje annak bizonysága, hogy pünkösd az áttörés napja, amikor a Szentlélek minden akadályt elhárít az evangélium befogadásának útjából.

Milyen lehet a mi pünkösdünk most, a járványügyi szabályok enyhítése után?

– Örülnék, ha igazi hálaadás töltene el bennünket. Hálára indító, hogy – ha a védelmi szabályok betartásával is, de – újra együtt lehetünk. Az egyház születésnapján megerősödhet bennünk, hogy a gyülekezet közössége milyen érték, hiszen ugyan „csak” viszonylag rövid időre, tíz-tizenegy hétre izolált bennünket a járvány, mégis mennyire tudott hiányozni a templom, az istentisztelet, az úrvacsora, a másik keresztyén testvér, a bibliaórai közösség!