Keresem a szavakat, miként tudnám tömören meghatározni a fájdalmas fogalommá lett helységnév számunkra érvényes jelentését: nemzeti tragédia? Magyar sorstragédia? Nemzeti gyásznap? Jelenleg inkább a nemzeti összetartozás napjának nevezzük június 4-ét. Ugyanis 1920. június 4-én íratták alá velünk azt a szégyenletes békediktátumot, amely elragadta tőlünk hazánk területének mintegy kétharmadát, idegen uralom alá kényszerítette országunk lakosságának kétharmadát, a magyarság harmincöt százalékát.

Wass Alberttel szólva mi is „mély meghatottsággal és fájdalmas aggodalommal” emlékezhetünk erre a nemzeti sorstragédiánkra. Tesszük ezt lelkünkből fakadó következetességgel, mert ezt a tragédiánkat nem akarjuk, de ha akarnánk, se tudnánk elfelejteni.

A probléma gyökerei egészen mélyre nyúlnak vissza. Néhány évvel ezelőtt az Osztrák Televízió interjút készített velem a migráció ügyében. Némi rosszallással tette fel az interjú osztrák készítője a kérdést, miért ellenezzük mi olyan határozottan az idegen néptömegek beáramlását.