Eltolják a nyelvhasználatot

Korábban emlegettem már a média egyik elcsépelt divatszava, a sokkol ige rendellenes, egymásnak feleselő értelmű használatát. E szó tartalma ugyanis némely nyelvhasználó számára olyannyira kiürült, hogy a „sokkot kap” lényegében ugyanazt jelenti, mint a „nem kap sokkot”. Azt írta az újság: egy verseny részvevőjétől „sokkot kaptak” a bírálók (értsd: teljesítménye messze elmaradt a várttól). Máskor, másutt arról beszéltek: egy másik versenyzőtől az ítészek közül „nem mindenki kap sokkot” (értsd: nem mindnyájukat hozza lázba az előadó stílusa, produkciója).

Innen hová szürkíthető még a beszéd, az írás? – kérdezhetjük mind az idézett, mind egy másik divatszó, az eltol mai használatát figyelve. A híres amerikai énekesnő „jól eltolta a szilveszteri műsort” (értsd: az előadása rosszul sikerült); „ha egy író belefolyik a forgatókönyv írásába, nehezebb azt mondania utólag, hogy jól eltolta a rendező”; „annak a klipnek valaki jól eltolta a kódolását, mert annak a klipnek főleg nagyon szépnek kellene lennie” – írják egyfelől. De ezzel még nincs is baj, kivéve a monoton szóhasználatot.

Az már inkább „eltolja a beszédét, írását”, aki ekképp nyilvánul meg: „A magyar dalokat egész jól eltolja, a külföldi számokkal azonban már nem annyira” boldogul; „lehet valaki technikailag képzettebb, és a feldolgozásokat jól eltolja, de saját nótát nem tud olyan ütőset írni”; a versenyző „a párbajdalát egész jól eltolta, holott tegnap rémségesen hamis volt” – harsogják másfelől. Vagyis: ugyanannak a szónak épp az ellenkező az értelme itt, mint a másik citátumblokkban olvashatónak.

Mit is jelent tehát az eltol? ’Elbaltáz’? ’Megfelelő, sőt jó teljesítményt nyújt’? Lehet vitatkozni. És ismét feltenni a kérdést: szürkíthető tovább a nyelvhasználat? Az idézett közlésekben a szövegösszefüggésből kiderül ugyan a közlés tartalma, mindenesetre a szójelentés összemosásának az a következménye, hogy a nyelvhasználó „jól eltolja” írását, beszédét. De inkább: elrontja, elszúrja, elhibázza, elügyetlenkedi.