Seregnyi kérdés vetődik fel a mai igeszakasz kapcsán. Mit jelent a ma emberének a nyugalom? Mit jelent a szentség, valaminek a megszentelése? A „mit szabad és mit nem” nem kérdés, teológiai értelemben legalábbis nem az. Ami biztos: hirdessük az evangéliumot, az elvégzi munkáját! Jézus Krisztus meggyógyítja minden tekintetben sorvadt, viszálykodó, ugyanakkor megrepedt nádszál, pislákoló mécses életünket (18–21). Az ember őneki többet ér annál, semhogy bármilyen törvényért és igazságért beáldozza (12). Soha nem adjuk fel az Istentől kapott önazonosságunkat, azt hittel képviseljük, de soha senkit nem gyűlölhetünk, bánthatunk, miközben Jézus Krisztus követségében járunk. Aki egyszer megtapasztalta sorvadt életének nyomorúságát, az többé nem a nyugalom megszentelésének fontosságán vitatkozik, hanem eleve bement ebbe az üdvösséges nyugalomba. Kifelé azonban az ilyen ember soha nem hallgat: hirdeti Jézus Krisztust, és tanítja övéit a Biblia és az egyház szent nyelvére, hogy ne idegen eszközökkel bűvészkedve kelljen megszólítani az embereket.

1Mózes 33.

241. dicséret

A hosszú balatoni hétvégék – különösen tavasszal és nyáron – egyre nehezebbek. Minden tele van, mozdulni sem lehet, mindenki feszült, lehetetlen pihenni. Amott az imént ketten durván összeverekedtek a parkolóhelyért. Mellettünk pedig hangosan, erővel, röhögve, kiabálva, „feldobva” élvezik a hétvégét az „urak” és a „hölgyek”... Olyan ez az élet, mint az őserdő, ahol az élet él és élni akar, és ebben a kusza tenyészetben az erősebb győz. Élünk, jól élünk, élvezni akarjuk az életet, pihenve és munkamániásan is. Nem is vesszük észre, micsoda tékozlók vagyunk! Isten országa, uralma a gonosz, a bűn, a betegség és a halál hatalmának végét jelenti: a tékozlás, a szétdobálás végét. Isten országa ott valóság, ahol Jézus Krisztus úrrá lesz az emberi élet felett. Tehát Isten országa nem fokozatosan valósul meg ebben a világban: ahol Jézus Krisztusban hisznek, ott minden testi szemekkel látható nyomorúság ellenére már jelen van Isten országa, ahol pedig nem hisznek Jézus Krisztusban, ott a gonosz minden emberi jóság ellenére is tékozol, mert nincs önmagában önzetlen emberi jóság (28). A mi Urunk egyértelműen fogalmaz: aki nincs ővele, az ellene van, így minden emberi jóság ellenére is győz a gonosz, hiszen aki nem ővele gyűjt, az tékozol (30).

1Mózes 34.

59. zsoltár

Miben mutatkozik meg ez a tékozlás? Jézus Krisztus nélkül minden – szorgos és értékelendő – igyekezetünk, eredményünk, gyűjtögetésünk öncélú tékozlás, nem illeszkedik az Isten akaratának üdvösséges egészébe. De életünk igen gyakran nem is titkolt, hanem látványos tékozlás: minden csak rólunk szól. Ez a tékozló önzés még a másik gyógyulásának sem tud örülni (12,22–24). A legsúlyosabb azonban az, hogy ez a tékozló gőg még Istennel is szembeszáll, és megbotránkozik az Úr gyógyító, megváltó cselekvésén, azt nem hiszi, sőt tagadja, ellentáll neki, vitába száll vele, visszabeszél Istennek, és az ő cselekvését gonosznak nevezi – ezáltal a Szentlélek ellen szól (32). Ez a legsúlyosabb bűn! A tékozlás gyümölcseként előbb-utóbb bekövetkezik a meghasonlás, és életünk háza összeomlik (12,25–27). Ugyanis abban a házban és országban, amelyben annyiféle erő cikázik és feszül, ahol nincs egységes, megtartó és igazán éltető hatalom, a halálos, kárt vallott meghasonlás elkerülhetetlen (12,25–27). Hány és hány emberi életet látunk, amely efelé tart! És a mi életünk? A gonosz erősebb nálunk, mindenkit legyőz e világban. Áldott legyen az Isten, hogy ő erősebb a gonosz hatalmánál, és végérvényesen legyőzte azt (12,29). Ez a győzelem a miénk! (1Jn 5,4)

1Mózes 35.

141. zsoltár

Jézus már sok jelet tett. De még több kell! (38) A gyarló emberi természet nyomorúsága, hogy mindig több kell, egymástól és Istentől is. A kereszten szenvedő Jézust is ugyanezzel a lelkülettel káromolta, gyalázta a sokaság, a főpapok és az írástudók: tegyen mennyei jelet, szálljon le a keresztről, akkor majd hiszünk, mondták (27,40). Lám, élő hit nélkül a bibliatudós, kegyes, igés lelkület is káromolhatja az Urat! Gonosz és parázna lelkület ez. (39) Még akkor is, ha emberileg „jogos” az igény a többre. Az ilyen csodavárást Jézus elutasítja. Isten nem az ember kiszolgálója, hanem a népének megváltója. Ő nem tett csodát azoknak, akik direkt bizonyítékokat kértek. A hit csodája éppen az, hogy jelek és bizonyítékok nélkül is ráhagyatkozik az Úr kegyelmére, de ennek áldásaként folyamatosan kapja a jeleket, észreveszi a csodákat, felfedezi azt, amije van, és még többet kap, egészen a mennyei többig (13,12). Jézus nem szállt le a keresztről, hanem meghalt és feltámadott, üdvösséget adott. Sokkal nagyobb csoda ez, mint ami Jónással történt (39–40).

1Mózes 36.

117. zsoltár

A magban ott rejtőzik az élet csírája, valami „titokzatos, mennyei energia és hatalom”. A mag, ha megfelelő körülmények közé kerül, csírázni kezd, szárba szökken, megerősödik, a megfelelő időben termést hoz, gyümölcsöt terem. A csírázás, a növekedés: csoda. Jézus ezt a magától növekedő vetés példázatában részletesen kifejtette (Mk 4,28). Elvetik a magot, a gazda gondozza a vetést, kapálja, öntözi, lefekszik és felkel, a vetés pedig növekszik. Magától sarjad az élet, a magban rejlő „titokzatos, mennyei energia és hatalom” egyszerre csak láthatóvá lesz: „magától”. A mag Isten igéje (Mk 4,14). Isten szavában ott rejlik a mennyei erő, a felülről való hatalom, az élet teljessége – akár a magban a csírázás. Ez az igében rejlő, abból kibontakozó hatalom az, amelyik teremt, újjáteremt, megvált, és amelyik mindezek mellett megerősít, vigasztal, bátorít, bölcsességet ajándékoz, utat mutat, kérdésekre bizonyosan válaszol, emberi problémákat valóságosan megold. Ez az igei, isteni hatalom közösséget, gyülekezetet, egyházat hoz létre és tart meg a világ végezetéig. Ilyen hatalmas az Isten igéje!

1Mózes 37.

55. zsoltár

Minden az Úr jótetszésének hatalmas és kegyelmes kezében van: valakinek adatik, valakinek nem adatik az Isten országának titka (10–15). Mi nem vitatkozunk: vetjük a magot, tesszük a dolgunkat, szolgálunk, hirdetjük az evangéliumot, Isten pedig munkál jótetszése szerint. Jézus magyarázata szerint a mag az Isten országáról szóló Ige (19), amelynek vetése, azaz hirdetése közben nem az eredményre figyelünk, hanem a hatalmas Istenre. Éppen ezért minden emberre úgy tekintünk, mint potenciálisan jó földre (23). Itt a négy földtípus (18–23) nemcsak négy embertípust jelölhet, hanem akár egy adott ember életének, hitének különböző fejlődési szakaszait is. Mint magvetők, bizonyságtevő igehirdetők, minden emberre reménységgel tekintünk. Mi viszont csakis azzal a reménységgel hinthetjük az evangélium magvait, hogy az előbb-utóbb a jó földbe hullik majd, és gyümölcsöt terem (23). A gyümölcstermés: csoda! Nemcsak nézünk majd, hanem látunk is, nemcsak hallunk majd, hanem értünk is, és megtérve bűneinkből, a mennyei és gyógyító több elkezd munkálni az életünkben (10–15). Nekünk megadatott az Isten országának titka! (11)

1Mózes 38.

43. zsoltár

Az Isten országa ahhoz az emberhez hasonló, aki jó magot vetett a földjébe. Innen szemléljük az egész példázatot (24), ez nagyon fontos. Ehhez vegyük hozzá Jézus magyarázatát is! A jó magot ő maga, az Úr Jézus Krisztus veti el a világba, azaz a szántóföldbe, és ez a jó mag az Isten országának gyermekeit jelenti (13,37). Urunktól való minden vitathatatlan jó ebben a világban, és hitünk is, amellyel ezt a jót meg tudjuk ragadni, majd munkálni ebben a világban, hogy Isten országa növekedjék. Az egyedüli jót ajándékozó Úrra tekintő nézőpont fontos: mindig az Úrra nézve naponta elkérni tőle a mennyei jót, hittel megragadni és továbbadni azt. Ne a rossz eredete, itteni jelenléte, majdani sorsa izgasson bennünket, hanem keressük az Isten országát. Ez a szemlélet az egyetlen, amely reménységet, szeretetet ajándékoz nekünk. Az egyedül jót ajándékozó Úr nélkül azonban saját igazunk, „jóságunk” bűvöletében agresszív indulattal kezdünk tépdesni, csapkodni magunk között, hogy azonnal kiirtsuk a rosszat magunk közül. Ne tegyük! Ez Jézus válasza erre (29). Kísértett ez a konkolyt tépdeső indulat már az első gyülekezetekben is, és azóta is örök veszély közöttünk is, a világban is. Van gonosz, annak ellenséges munkája életveszélyes, tehát nem alhatunk (25). Az Úr azonban végérvényesen legyőzte a gonoszt, ő feltámadott a halálból. Szemem állandóan az Úrra néz (Zsolt 25,15).

1Mózes 39.

61. zsoltár