Így szól a fogadalom, amelyben a szülők és keresztszülők ígéretet tesznek és felelősséget vállalnak a kisgyermek jövőjét illetően. De vajon a valóságban mi alapján válik el egymástól a nevelés és a neveltetés feladata, felelőssége?

Az elmúlt fél év eseményei az óvodai-iskolai nevelés tekintetében váratlan és bizonytalan helyzetet idéztek elő: az intézményes tanítás-nevelés feladatainak szinte egésze a családok mindennapi életében jelent meg. A szülők az iskolai tananyag legkülönbözőbb részeibe tekinthettek bele. Ám ahogyan az iskolában külön-külön tanórákon tanítják az emberi világ egyes vonatkozásait – a családban ezek óhatatlanul összekapcsolódtak. A történelem, az irodalom, a hittan kapcsán felmerülő kérdéseket gyakran a másik tantárgy témáit is figyelembe véve lehetett megválaszolni, kikerülhetetlenül érintve a saját családi élettörténetünket, városunk, hazánk múltját és jelenét is. A természettudományokkal is hasonló a helyzet: egy pohár hideg víz matematikai, fizikai, kémiai és biológiai megközelítésből is ugyanolyan érdekes, és egyúttal személyes is, hiszen épp itt áll előttünk az ebédlőasztalon.

Sokakban merülhetett fel a kérdés: vajon nem testálunk-e az iskolára olyan nevelői feladatokat, amelyeket jobban, hitelesebben lehetne megvalósítani a gyermek-szülő kapcsolat természetes kötelékén belül? És ugyanez, megfordítva: nem marad-e adósunk az intézményes nevelés azokkal a tartalmakkal, amelyeket inkább abban a családtól függetlenített közegben kellene elsajátítani?