Sok egyéb nyelvhasználati képtelenség mellett ugyancsak nehezen értelmezhető jelensége a napi beszédnek, írásnak a „szert tesz valamire” szerkezetnek az eredeti jelentéstől alaposan eltérő, sőt azzal ellentétes alkalmazása. Ennek a kifejezésnek tudniillik ez az értelme: ’bizonyos módon hozzájut valamihez; szerez’. „Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi / Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?” – teszi fel az állító-megtisztelő tartalmú kérdést Petőfi Sándor az Arany Jánoshoz címzett költeményében. És mint olvassuk, tudjuk: Qintilianus „nagy tekintélyre tett szert” a szónoklat tanáraként. „Minden egyes elolvasott könyvvel nagyobb tudásra teszünk szert a világról”; egy építész „lefényképezte, ami megtetszett neki, és így jelentős gyűjteményre tett szert”. Mindegyik citátumban pontos a szóhasználat.

Ám erősen csóváljuk a fejünket, ha efféléket olvasunk: „hétpontos lemaradásra tett szert legnagyobb riválisával szemben”; „a világ országainak nagy része óriási adósságra tett szert”; „150 millió forint értékű tartozásra tett szert”; „csaknem 400 millió eurós veszteségre tett szert”; „forgótőke-deficitre tett szert”; „szégyenfoltra tett szert”; „sajnos a kocsi az állásban váratlan hibára tett szert”; „tizenegy hónap alatt sok bajra tett szert”.

Ha tehát a „szert tesz valamire” kifejezéssel kárra, elvesztésre, ráfizetésre, hiányra, hiányosságra, illetve ezekkel összefüggő, ezekkel rokon kedvezőtlen tartalomra utalunk, az nyelvhelyességi botlás, stílusvétség. Fordítsunk magyarra néhányat az imént idézett, hibás szófűzések közül! Hét ponttal lemaradt legnagyobb riválisával szemben; az országok nagy része óriási adósságot halmozott fel; szégyenfolt esett rajta; a kocsi meghibásodott (elromlott); tizenegy hónap alatt sok baja esett (sok bajt szenvedett el).

Bízunk benne, a fenti gondolatmenet segíthetett az olvasónak abban, hogy a szóban forgó kifejezés alkalmazását illetően „hibára ne tegyen szert”. Helyesebben: hibát ne kövessen el.