Az érzékeny lelkiismeretű embereket terheli az adósság tudata. A tartozásunk olyan nyomás rajtunk, hogy nem lehet elfelejteni. Számolgatjuk, hogy miből tudjuk megadni, és főként azt, hogy mikor telik le. Nyomasztó teher, amíg ki nem egyenlítjük a számlát. Pál apostol olyan adósságról ír, amely mindnyájunkat terhel, minden Krisztus-követőt, ráadásul soha nem lehet végképpen kifizetni, teljesíteni, mert egy életen át rajtunk marad mint életforma. Pontosabban csak azokat érinti, akik vállalják, hogy ők erősek. Azt írja levelében: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róm 15,1) Előzőleg pedig arra figyelmeztet: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” (13,8) Egyik nagyobb és súlyosabb igény, mint a másik, noha a szeretet kifejezés már magában foglalja a másik ember terhének hordozását is. Az apostol mégis részletezi, külön említi, hogy az erő kötelez, akiben szeretet van, az nem a maga kedvét keresi, hanem mások gyengeségét is viseli.

Az ószövetségi „áchab” ige nem elvont fogalom, nem is érzelmet jelent, hanem gyakorlati cselekvést, akaratot, döntést, áldozathozatalt, történő szeretetet. Az isteni szeretetre használt újszövetségi agapé szót sokan ismerik. Ez sem ösztönös szimpátiát, érzelgős szentimentalizmust vagy romantikus lobogást jelent, hanem elköteleződést mások életének segítésére, Isten szeretetének közvetítésére. Hálából. Mert aki kapta, felszabadult Isten iránti adósságából, a bűn nyomasztó terhe alól, és ez az élmény nem egy pillanatra ragadta meg a lelkét, hanem örökre eljegyezte, átalakította a gondolkodását és életszemléletét. Csodálatos metamorfózison ment át (12,1–2), megváltozott, más emberré lett. Pál apostol ezt élte át, ezért írja magáról, hogy ő adósa mindenkinek: „Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt...” (1,14) Azaz válogatás nélkül adja, ontja a benne élő szeretetet, és mondja az örömhírt azoknak, akikkel találkozik.

Ez a tartozás nem nyomasztó teher, hanem boldog életvitel. Ennek fényében értelmezzük mi is azt, amit nekünk ajánl. Nem a saját ösztönös szeretet- és erőkészletünket fogyasztjuk, hanem abból élünk, amit Isten a szívünkbe árasztott Lelke által. Az isteni szeretet nem válogat, hogy csak a szépeket és jókat szereti, hanem az utálatosakat és undokokat is, mert nekik még inkább szükségük van rá. Adósai vagyunk ennek a zavaros világnak, mert Isten szeretetének híján gyenge és erőszakos, rombol és pusztít.