Muzeális értékek áztak el Kecskeméten
Csőtörés miatt elázott Ravasz László néhai dunamelléki püspök néhány bútora, és több mint kétszáz úrasztali terítő is átnedvesedett a kecskeméti Ráday Múzeumban. Az intézmény most nagy szárítóként üzemel, a szakemberek azon fáradoznak, hogy a terítők alaposan kiszáradjanak, és ne legyenek penészesek. A múzeum még zárva tart, de februártól újra várják a látogatókat.
– Itt tört be a víz – mutatja a kecskeméti Ráday Múzeum pincéjében az egyik félretolt tárló mögötti fűtéscsövet Fogarasi Zsuzsa igazgató. A cső és a fal közötti szigetelésnél áradt be január 8-án hajnalban a víz. A meghibásodott távhővezeték a Kálvin tér alatt található, az is lehet, hogy napokkal korábban elrepedt, mire a víz utat talált magának a múzeum pincéjébe.
A VÍZJELZŐ TŰZJELZŐ
– A tűzoltók azzal ébresztettek, hogy ég a Ráday Múzeum – emlékezik vissza az igazgató. A hívás hajnali öt után érkezett. Fogarasi Zsuzsa sietve az épülethez ment, már a tűzoltók is ott voltak. Amikor lementek a pincébe, világos lett, hogy tűz nincs, a tűzjelzőt az épületbe betörő forró víz gőze hozta működésbe. – Hála érte Istennek – teszi hozzá az igazgató. Rögtön eszébe jutott a budapesti Ráday Kollégiumban tavaly január 23-án pusztító tűz és az is, hogy az alatta lévő Ráday Könyvtár és Levéltár főleg az oltáshoz használt víztől szenvedett károkat.
Végül kiderült, hogy Kecskeméten nincs akkora baj, mint egy éve a fővárosban. A pincében a legmélyebb helyen is legfeljebb tizenöt centiméteres volt a víz.

– A tűzoltók mondták, ez olyan kis mennyiség, hogy sajnos nem tudnak segíteni a szivattyúzásban – idézi fel Fogarasi Zsuzsa. A jól záró tűzgátló ajtók megakadályozták, hogy a víz és a gőz a többi terembe is betörjön, ezzel megvédték a további helyiségekben tárolt értékeket. Lapátokkal, vödrökkel és a Református Gimnázium Tanuszodájának vízporszívójával távolították el a vizet. A múzeum saját készülékei mellé ipari teljesítményű páramentesítőt béreltek, amely ottjártunkkor is üzemelt. Ez néhány óránként egy vödörnyi vizet von ki a levegőből, így a pincében lassan helyreáll a páraszint. Ez az ott tartott muzeális értékek megvédése mellett azért is fontos, hogy a pince ne penészedjen be.
MOST AZ EGÉSZ MÚZEUM EGYETLEN NAGY SZÁRÍTÓ
Már az első órákban elkezdték a kármentesítést – magyarázza Fogarasi Zsuzsa. A legnagyobb tétel az a több mint kétszáz úrasztali terítő, amelyeket állványokon, tárolóhengerekre felcsavarva tartottak. A víz ugyan nem érte el, de a gőz átnedvesítette őket. Ezek a terítők, illetve más textilek most a múzeum minden szegletét elfoglalják: ki vannak teregetve az egyházművészeti tárlat szabad részein, az ásványgyűjtemény tárlóinak tetején, de még a folyosókon és az igazgatói irodában is.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!