A mi közösségünk a mi felelősségünk

Előfizetek

A terhek közös viselésében, a feladatok megosztásában és a kommunikációban látja az egyház jövőjét Nemes Pál. A Dunántúli Református Egyházkerület egyik főgondnokjelöltje húsz éve szolgál presbiterként, saját tapasztalatai alapján is fontosnak tartja az egyháztagok aktív szerepvállalását. A tisztújításra készülve a dunántúli református közösségekről és jogi kérdésekről is beszélgettünk.

Kaposváron született, Pécsett tanult, majd Nagykanizsára költözött, azóta is itt él. Élete fontos helyszínei és eseményei is a Dunántúlhoz kötik. Reformátusként mit jelent önnek ez a régió?

Én még itt, Zalában is somogyi vagyok – legalábbis az egyházmegyénket nézve. Reformátusként ebbe a szórványlétbe nőttem bele, a Somogyi Egyházmegyét pedig otthonomnak tartom, büszkék vagyunk a reformáció korabeli gyülekezeteinkre és a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumra. Bár a Dunántúlra az apró gyülekezetek jellemzőek, sokat jelent, hogy tudunk egymásról, és hogy olyan alkalmakon is találkozhatunk, mint a REND. Összetartó közösségeink vannak, sok helyen nem nyugszanak bele a fogyatkozásba – ahol belenyugvás van, ott csak idő kérdése, és el is tűnik a gyülekezet.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!