Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

A hallgatók és oktatók közösen tesznek küldetésünk betöltéséért. Képzésünk református keresztyén tartalmaival is az a célunk: a hallgatókat arra az útra hívjuk, amelyen mi is járunk. Úgy véljük, ettől hitvallásos, magyar, református a képzésünk – vallja Méhes Balázs, a Károli-egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánhelyettese.

Akiket üldöznek, azoknak össze kell tartaniuk. Márpedig a keresztyénséget üldözik, az áldozatok szaporodnak. Szabadságharcunk és a megtorlás áldozataira csak emlékezni tudunk hálával és együttérzéssel, de akik a mai üldözés áldozatai, azokkal egynek kell éreznünk magunkat. Ismét csak az imádságot köti ez a lelkünkre, de ennél többet is.

Minden napot, minden percet kegyelemnek élek meg, és azért imádkozom, hogy ha az Úr megőriz, adja meg a lendületet erre a hat évre. Rengeteg feladat van még, amelyet elkezdtünk, illetve szeretnék befejezni vagy úgy átadni, hogy előrébb lépünk – mondja a dunántúli egyházkerület egyetlen püspökjelöltje, Steinbach József balatonalmádi és balatonfűzfői református lelkész.

Azok közé tartozom, akik nemcsak a folyosón mondják el a véleményüket, hanem a megbeszélések közben is. Mindig hűségesen igyekeztem szolgálni az Úristent, és életemben sokszor megtapasztaltam a kegyelmét. Többek között ezt a megtapasztalást is szeretném átadni másoknak – tudatja Gyimóthy Géza, a tatai egyházmegye gondnoka, a dunántúli egyházkerület egyik főgondnokjelöltje.

A terhek közös viselésében, a feladatmegosztásban és a kommunikációban látja az egyház jövőjét Nemes Pál, a dunántúli egyházkerület egyik főgondnokjelöltje. Húsz éve szolgál presbiterként. – Nem azért vagyunk presbiterek, hogy csak bólintsunk mindenre, hanem hogy kezdeményezéseink is legyenek. Ehhez érzek magamban elég erőt. Célom, markánsabb legyen egyházunkban a világi jelenlét – vallja.

Az elfáradás, kifáradás minden vonalon elérhet minket, nemcsak a munka területén, hanem a kapcsolataink dinamikájában és minőségében, a gyülekezeti életünkben is. Kiégésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor az érdeklődésünk csökken, unottan és rutinosan élünk, elerőtlenedünk, sőt rosszkedvűen, indulatos kitörésekkel támadjuk környezetünket.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A bezártság dacára is derűs a Hetey Sándor Református Szeretetotthon légköre. Bár a Nyíradonyi Református Egyházközség fenntartásában működő intézmény a vírus második hulláma miatt újra bezárta kapuit a hozzátartozók előtt, mindent megtesznek a bentlakók és szeretteik kapcsolattartásáért. – Az egyik elsődleges feladat: szolgáló szeretettel odaálljunk az itt élők és az itt dolgozók mellé – mondja Suszter Szabolcs igazgató, a helyi gyülekezet lelkésze.

A Biblia nem attól fontos könyv, hogy régi, hanem attól, hogy az emberi lét végső kérdéseit fogalmazza meg és ad rájuk választ. Nyilván azért, mert a biblikus látásmód számára semmi sem magától értetődő. Legfőképp az emberi lét nem az. Meg vagyok arról győződve, hogy a magától értetődőségek kora átmeneti kor.

Petőfi írta le először: mi, magyarok a „szabadság népe” vagyunk. Igen, a történelem rímel: a magyar nép, ahogy 1848–49-ben, 1956-ban, úgy 2020-ban is – bár más geopolitikai helyzetben, példátlan gazdasági válsággal és koronavírus-járvánnyal küzdve – szabadon akar dönteni arról, miképpen éljen.

Jézus tiszteletben tartotta a határokat, amikor így szólt a tanítványaihoz: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Azután még ezt is hozzátette: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Jó, hogy vannak határok, amelyeket olykor át lehet, sőt át is kell lépni, miként Jézus tette, amikor Tírusz és Szidón vidékére ment megpihenni, és egy pogány asszonyon segített.

– Forrongás, a változás reménye, sok nyugtalanság töltötte el a teológus ifjúságot is – tekint vissza Komlósi Péter lelkipásztor, nyugalmazott délpesti esperes. Ráckevei otthonában elelevenítjük a forradalmi időket, budapesti teológusként megélt emlékeit. A kapujukból rálátni a neogót stílusú református templomra, ahol aktív éveiben szolgált, és ahol a mai napig tagja a gyülekezetnek.

A Magyar Református Presbiteri Szövetség lapjának 4. és 5. száma összevonva jelent meg ünnepi reformációi számként. A felvidéki magyarság legújabb kori történelmére tekint vissza köszöntőjében Fekete Vince, a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke, Ötvös László pap-költő, bibliakutatót elemző, méltató írás köszönti kilencvenedik születésnapján.

Morodkaj elmondta Eszternek, hogy milyen veszedelem fenyegeti a királyt. Azonnal kivizsgálták az ügyet, és a két áruló bitófán végezte. Mordokaj nevét és tettét feljegyezték a királyi krónikába. Hamarosan azonban nagy méltóságot adott a király az egyik tisztviselőjének, Hámánnak. Olyan hatalmasat, hogy mindenkinek meg kellett hajolnia előtte.

Csengerben tartották azt a Zsinatot, 1570-ben, melyen Méliusz Juhász Péter debreceni püspök vezetésével megfogalmazták és megerősítették a Szentháromság Istenbe vetett hitüket. Október 4-én a szabolcs-szatmár-beregi városban Fekete Károly tiszántúli püspök ünnepi istentiszteleten idézte fel a hitvallás megírásának körülményeit, a kort, amelyben ez megszületett.

– Az egyházzene mindig közel állt a lelkemhez. Szívesen szolgáltam volna orgonista-lelkészként egész életemben. 1998-ban kerültem a budapesti Kálvin téri gyülekezetbe, ahol tizenkét évig voltam orgonista, zenei vezető. Könnyek között hagytam el ezt a szolgálati helyet, de tovább kellett mennem, és hiszem, azért, hogy többek között templomépítő lelkésszé váljak.