Ismernünk kell a múltunkat
Szeressük és szerettessük meg ifjainkkal a történelmet, elsősorban hazánk történelmét! Abból, aki nemzete múltját nem ismeri, harcait nem becsüli, világpolgár lehet, aki gyökerét, talaját vesztett emberként úgy véli, mindenütt otthon van, de közben hazátlan-otthontalan ebben a világban – mondja Komlósi Péter nyugalmazott esperes, aki 1956 őszén elsőéves teológusként került bele az októberi események sodrába.
Ráckevei otthonában fogad minket Komlósi Péter lelkipásztor, nyugalmazott délpesti esperes, hogy felelevenítsük a forradalmi időket, budapesti teológusként megélt emlékeit. A kapujukból rálátni a neogót stílusú református templomra, ahol aktív éveiben szolgált, és ahol a mai napig tagja a gyülekezetnek. Ez alkalommal azonban nem az elmúlt néhány évtizedről fogunk beszélgetni, hanem a hatvannégy évvel ezelőtt történtekről. Mivel feleségével a koronavírus-járvány által leginkább veszélyeztetett korosztályt képviselik, maszkban ülünk le a nappaliban.
A történelem olyan szeletéről kérdezzük, amelyet már egyre kevesebben idézhetnek fel saját tapasztalataik alapján, és közöttük is vannak olyanok, akik személyes érintettségük, a fájdalmas emlékek miatt nehezen nyilatkoznak ezekről az időkről. Komlósi Péter azonban szívesen beszél arról, hogyan élte át elsőéves teológusként 1956. október 23-át a budapesti Ráday utcában. Mint elmondja, annak az ősznek különös, feszült, izgalmas hangulata volt.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!