Közösségi karakter Nagykőrösön
– Csoda történt, és harminc éve újraindulhatott Nagykőrösön a református tanítóképzés – mondja Méhes Balázs dékánhelyettes. Az évfordulót október 9-én ünnepelték a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának emlékülésén.
Mi az elmúlt harminc év fő tapasztalata?
Harminc évbe sok öröm és nehézség is fért. Amikor arról folyt a közbeszéd, hogy be kellene zárni az intézményünket – és más, hasonlóan nehéz helyzetekben is –, megtapasztalhattuk, hogy a túlélés nemcsak emberi szándék, hanem maga Isten segíti a küldetésünk teljesítését. Az elmúlt harminc év fő tapasztalata éppen ezért a napról napra megújuló kegyelem.
Miért kívánta volna bárki azt, hogy ismét bezárják a nagykőrösi tanítóképzőt?
2005 után a vidéki felsőoktatás helyzete cseppet sem volt rózsás. A hallgatók szívesebben tanultak a fővárosban, mint Nagykőrösön. A szakpáros képzést nem támogatta az új felsőoktatási törvény, a hallgatói létszám pedig csökkenni kezdett. Úgy tűnt, gazdaságtalan az iskola fenntartása, azonban új kapuk nyíltak, és a kar helyzete stabilizálódott.
A rendszerváltás idején a legelsőként induló egyházi pedagógusképző volt a nagykőrösi. Nagy szó volt ez akkor. Értik még ezt a mai hallgatók?
Csoda történt – így lehet összefoglalni, ami a rendszerváltás idején történt az intézménnyel. Minden kedvezően alakult az újrainduláshoz, de ez egyáltalán nem volt természetes. Az 1957-ben megszüntetett tanítóképző háromszáz egykori hallgatója 1989-ben kinyilvánította Nagykőrösön, hogy itt szeretnék majd átvenni a jubileumi diplomájukat. Az ő lelkesedésük nélkül talán nem lenne most ez a tanítóképző. A mai hallgatóknak igyekszünk ezt elmondani – erre is alkalmat kínált ez a konferencia.
KIMAGASLÓ SZÍNVONALÚ TANÁRI KAR
A rendszerváltozáskor az egyházak és az egyházi képzőhelyek, így a nagykőrösi tanítóképző iránt is megnőtt az érdeklődés: nem volt gond a létszám, oktatókból is megnyerhették a legjobbakat, mert széles értelmiségi, pedagógusi holdudvar épült az intézmény köré – idézte fel az október 9-i hálaadó ünnepségen Szabó János egykori szervező-igazgató. Az országos rangsorban a tudományos fokozattal rendelkező oktatók arányát tekintve ma is első helyen szerepel a pedagógus-képzésterület – erre emlékeztette az ünneplő pedagóguskart Czine Ágnes rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettes.
Mi a nagykőrösi tanítóképző sajátossága?
Intézményünk jellegzetes karakterét a közösség adja. Nálunk a hallgatók és az oktatók közösen tesznek azért, hogy betöltsük a küldetésünket. A képzésünkben megjelenő református keresztyén tartalmakkal is az a célunk, hogy a hallgatókat arra az útra hívjuk, amelyen mi is járunk – úgy véljük, ettől hitvallásos, magyar, református a képzésünk. A közösségi jellegből fakad az is, hogy sokan kötöttek igaz barátságokat, vagy itt találták meg életük párját, én is itt ismertem meg a feleségemet. A közösség mellett pedig fontos számunkra, hogy mind a hitéleti, mind a világi szakos képzésekben magas színvonalú legyen az oktatás. Amint a lelkészképzésben is éveket töltenek a hallgatók, úgy a hittanoktatók sem készíthetők fel kellő alapossággal egy néhány hetes tanfolyam alatt. A pedagógusainkat is azzal az igénnyel képezzük, hogy gyermekeink számára tudásuk legjavát adó, meghatározó személyiségekké váljanak.
Az idők továbbra is változnak, most pedagógushiány van az országban. Erre is gondolva milyen következő harminc évet remél?
Szeretnénk, ha a pedagógushivatás vonzó lenne a fiataloknak. Szeretnénk, ha a lelkipásztoraink partnereket látnának a végzettjeinkben, akik segíthetik a gyülekezet életét, és ezért hozzánk küldenék a leendő munkatársaikat. Szeretnénk segíteni a következő nemzedékek útkereséseit – a saját útjuk és az Istenhez vezető út megtalálását is.
