Hűségre építkeznek
Igencsak takaros – állapítjuk meg elismerően, miközben behajtunk az őszi napsütésben fürdő református gyülekezeti ház udvarába Arnóton. Az autóból kiszállva, immár alaposabban szemrevételezve a nemrég befejezett épületet és környékét az is rögtön szemünkbe ötlik, hogy itt valószínűleg minden korosztály megtalálja a számítását. A legifjabbak bizonyosan: az udvar hátsó részében színes játszótér csalogatja őket. Minket pedig az arnóti reformátusok vendégszeretete hívogat kávé, sütemény és kedves beszélgetés formájában, hogy utánajárjunk: hogyan válik anyagyülekezetté egy eredetileg missziói közösség.
Ez történt ugyanis Arnóton: július 4-én a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye jóváhagyta az Arnóti Református Missziói Egyházközség kérelmét, hogy önálló anyaegyházközség legyen a jövőben. – Történelmi pillanat ez. A gyülekezet jogilag tizenkilenc éve létezik – eleinte mint Arnóti Református Missziói Egyházközség. 2001. október 28-án alapították a közösséget az akkoriban itt élő reformátusok. Számunkra hatalmas dolog, hogy ennyi idő alatt nagykorúvá váltunk, és a gyülekezet az önálló, önfenntartó élet útjára lépett. Kissé változik a név is: a „missziói” kifejezés elmarad, ezentúl Arnóti Református Egyházközség vagyunk – avat be Rácsok András, az immár önálló gyülekezet első megválasztott lelkipásztora.

A 2014 óta itt szolgáló elöljárót a gyülekezeti tagok szemmel láthatóan szeretik, és bíznak benne. – Az, hogy Rácsok Andrást megkaptuk lelkipásztorunknak, jó lehetőség volt nekünk. A gyülekezet ekkortájt döntötte el, hogy szeretne önállóvá válni: ha már a lelkésze helyben lakik, itt él a közösséggel, ennek épp itt az ideje. Az ittléte óta sok dolog épült-szépült – magyarázza Lovászné Mészáros Andrea, a közösség gondnoka.
ELTÉRVE A MEGSZOKOTTÓL
Amennyire nem általános jelenség egyházunkban, hogy missziói egyházközségekből anyagyülekezetek váljanak, úgy az sem elterjedt, hogy a lelkipásztor családjával együtt előbb a közösség tagja legyen – és csak azután a lelkésze. Rácsok András és az arnóti reformátusok esetében viszont pontosan ez történt. – Amikor az előző helyettes lelkészünk még itt szolgált közöttünk, felhívta a figyelmünket arra, hogy lakik a faluban egy fiatalember, aki a Lévayban (Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon – a szerk.) végzett, és ugyan jelenleg nem lelkészként szolgál, de lehetne ő a lelkipásztorunk. Így is lett: Rácsok András csatlakozott a családjával a gyülekezethez. Mi megörültünk nekik – annak különösen, hogy a nagytiszteletű úr kérésünkre vállalta a szolgálatot. Idén augusztus 2-án pedig a gyülekezet egyhangúlag megszavazta őt az immáron önálló egyházközség első lelkészének – vázolja a gondnok.
– Az egyházkerületi megbízatásomból kifolyólag költöztünk Arnótra, mert itt bocsátottak rendelkezésünkre szolgálati lakást. Ekkor az arnóti lelkészi teendőkről még nem esett szó. A feleségemmel elkezdtünk járni a gyülekezetbe, és így ismerkedtünk meg a tagjaival. Megragadott minket az a természetes közeg, amelyet itt tapasztaltunk. A felkérés után én annyi gondolkodási időt kértem, hogy felmérhessem, az egyházkerületi teendők mellett hogyan férhet el a gyülekezeti munka – a hangulat, a felkérés visszautasíthatatlan volt – egészíti ki a gondnok szavait mosolyogva a lelkész, aki egyben a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöki titkára is. – A tiszteletes úr még nem is tudta, de mi a faluban már mind biztosak voltunk benne, hogy ő lesz a lelkészünk – teszi hozzá nevetve Lovászné Mészáros Andrea.
VÉLT HÁTRÁNYBÓL ELŐNY
Rácsok András szerint a megszokottól kissé különböző lelkészi-gyülekezeti kapcsolatnak sok előnye van. – Úgy érzem, hogy épp ettől működik a közösségünk: mindannyiunknak vannak olyan elfoglaltságai, amelyek mellett vállaljuk a gyülekezetben való részvételt, az érte hozott áldozatunkat. Mindenki beleteszi a magáét – osztja meg tapasztalatait a lelkipásztor.

Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!