Mikor és hogyan jött az elhívása a lelkészi szolgálathoz?

Kárpátaljáról származom, a vezetéknevem is Keresztyén, de nem tipikusan vallásos családba születtem. Ünnepekkor jártunk csak templomba, így bennem eleinte nem is merült fel a teológiai pálya lehetősége. Mindig is a reáltárgyakból voltam jó, akkor úgy tűnt, hogy ez az az irány, amelyen majd elindulok. A gimnáziumi évekre tehető a megtérésem. Ott formált úgy az Isten, hogy az utolsó évben mégis úgy döntöttem, a teológiára megyek, nem pedig abba az irányba, amelyre addig éveken át készültem. Persze ez járt némi tusakodással, de megértettem végül, hogy az Isten engem erre hívott el.

Melyek voltak azok a momentumok, amelyek a megtérését segítették?

Időnként jártam otthon is a saját gyülekezetemben ifibe, konfirmáltam is. Azonban számomra a gimnázium jó ifjúsági közössége volt meghatározó. Ott irányult a figyelmem egyértelműen az Úrra, és vált erősebbé a kapcsolatom vele.

Az első gimnazista évem utáni nyáron beszélgettem egy ismerősömmel, és ezután már sziklaszilárdan éreztem: én Istennel szeretnék továbbmenni. Elhatározásomat megerősítette az a szoros kapocs, amely az anyagyülekezetemhez és az ottani ifjúsági csoporthoz kötött.

Kárpátalján nőtt fel, ott volt segéd-, illetve beosztott lelkész. Több mint egy éve szolgál itt, az újlétai gyülekezetben. Milyen különbségeket lát a határainkon túli és az itteni református közösségek életében?

Mindenképp nagy a különbség. Kárpátalján talán nagyobb az aktivitás. Erősebbnek érzem ott az egyházi és a hitéletet, bár az anyaországban is vannak erős, jól működő, áldott közösségek. Úgy tapasztalom, hogy az olyan kiöregedő és fogyó gyülekezetekben, mint az enyém is, sokszor nagy próbatétel a gyülekezetépítés és a közösségformálás. A mai világban, akár városról, akár vidékről legyen szó, sajnos az emberek egyre kevésbé érzik, hogy szükségük lenne az Úrra.

Hogyan látja a gyülekezet jelenét és a jövőjét?

Azt gondolná az ember, hogy egy kis gyülekezetben a lelkésznek semmi dolga sincsen, de ez nem így van. Én vagyok a gyülekezet lelkésze, hitoktatója, könyvelője, harangozója, a helyi közmunkaprogram vezetője és igazából minden. A Debreceni Egyházmegye egyik legkisebb gyülekezete vagyunk, közel a városhoz, ezért a fiatalok rendszerint ott keresik a boldogulást. Ennek ellenére bízunk abban, hogy az Úr ezután is megtart itt, helyben „egy kis maradékot”, mint ahogyan eddig is tette. A településen nő a roma lakosság aránya. A gyülekezetben is azt látom, hogy nyitni kell feléjük, a cigánymisszió olyan út, amelyet nem lehet és nem is szabad megkerülni a faluban.

Mi az, ami erőt, lendületet ad a szolgálathoz?

Fiatal lelkészként még természetes, hogy megvan bennem a lendület. Kis gyülekezetben szolgálok, de ha engem ide hívott az Isten, akkor mindegy, hogy vasárnaponként húsz vagy kétszáz embernek kell prédikálni, most itt van feladatom, szolgálatom, küldetésem. Én régen is sokat imádkoztam azért, hogy legyen egy gyülekezet, ahol szolgálhatok, és hálás vagyok azért, hogy itt kaptam erre lehetőséget az Úrtól.