... és könnyűnek nevezi Pál apostol azokat a szenvedéseket, amelyeket a Krisztus szolgálatában, missziói útjai alatt tartósan, évekig átélt. „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (2Kor 4,17) Üldözték, bántották, zaklatták, gúnyolták, kalodába zárták, megverték, megkövezték, hajótörést szenvedett, éhezett, szomjazott és virrasztott – olvashatjuk szenvedéseinek részletes felsorolását (11,23–33).

Ezek mellett volt betegsége, amelyet viselnie kellett, és érzékeny lelkiismeretű emberként még saját hiányaival, hibáival is szembenézett: ismerte a kudarcot, amikor nem a jó, hanem a rossz győzedelmeskedett cselekedeteiben. Küzdött önmagával. Ezért hiteles a vallomása, amellyel példát ad arra, hogy amikor beszűkül, ellehetetlenül a külső életterünk és annak lehetőségei, hogyan lehet a belső lélektérben utat keresni és találni, valódi lényünkben kiteljesedni és megújulni napról napra. „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (4,16) Hogyan képes így látni a testi és lelki megpróbáltatásokat? Nem csak áltatja magát, nem illúziókat kerget? Nem: szilárdan hisz. A jutalom, az örök dicsőség reménye mindezeket felülírja benne.

Az ember természetesen szeretné elkerülni a nehézségeket, és megkímélni szeretteit is a problémáktól és a konfliktusoktól, de nem lehet. Aki Krisztust követi, az sem kerülheti el a szenvedéseket, mert azok hozzátartoznak az úthoz. Jó, ha felkészülünk erre. Gyermekeinknek is szükségük van akadályokra és csalódásokra. Megtanulják kibírni azokat, hogy felnőttként képesek legyenek megbirkózni a nehéz helyzetekkel, emberekkel, tudjanak áldozatot vállalni, és elviselni a veszteséget.

Akik megtanulták, hogy vannak gondok, bajok, küzdelmek, azok szilárdabban állnak és többre képesek, mint akik sosem szembesültek nehézségekkel. A felkészületlen fiatalok most rosszul alkalmazkodnak a világjárvány egészségügyi szabályaihoz, nem tudnak panasz nélkül igazodni, önfegyelmet gyakorolni, pedig azok az életünket védik. Szabadságuk megvonását érzik, elbizonytalanodnak, türelmetlenek, lázadnak. A háborút, forradalmat, szűk esztendőket átélt idős nemzedék adhat példát azoknak, akiknek vigasztalásra és biztatásra van szükségük.

Isten néha engedi vagy munkálja, hogy a külső bezáruljon, válság fenyegessen, mert akkor tudja megszólítani és alakítani a belsőt. Megújít, hogy Életünk is legyen. Meddig tart a pillanatnyi könnyű szenvedés?