A csömöri kálvinisták története a XIX. század közepéig nyúlik vissza, és habár az akkori adatok alapján csupán három református élt a településen, 1910-ben már huszonketten voltak. Ez azért is nagy szó, mert a községbe még Mária Terézia uralkodása alatt telepítettek evangélikus tótokat és katolikus gyökerű svábokat, évszázadokra meghatározva Csömör vallási hátterét, ám lassan mégis nőni kezdett a reformátusok száma.

A XX. század második felében a közösséget az akkori kistarcsai lelkipásztor vette gondozásba, kéthetente tartott nekik istentiszteletet, majd az evangélikus lelkipásztor megengedte, hogy alkalmaikat az az ő templomukban tartsák. Akkortájt, az evangélikus gyülekezet vendégeként fogalmazódott meg az apró református közösségben a vágy, hogy egy napon saját otthonuk legyen.

Ez az álom vált valóra idén október 31-én, amely a csömöri reformátusság számára kettős ünnep lett: ezen a napon egyszerre emlékeztek a reformációra és adtak hálát idén elkészült, A magvető háza elnevezésű templomukért.

ÚJ KÖZÖSSÉG, ÚJ MÓDSZEREK

Az alkalom a közösség régen várt ünnepe, a gyülekezeti tagok minket is örömmel fogadnak, miután kicsit csendesedik a nyüzsgés, beszélgetni is tudunk. – Tíz évvel ezelőtt Riskó János akkori kistarcsai lelkipásztor kezdte szorgalmazni, hogy ez a közösség váljon missziós gyülekezetté, önálló jogi státusszal és presbitériummal. Ez volt az a pillanat, amikor már volt értelme templomépítésről is beszélni – kezdi Esztergály Előd Gábor lelkipásztor. Az egykor harmincfős gyülekezet időközben gyermekekkel és friss tagokkal együtt közel ötszáz fős közösséggé bővült, amelyből kétszázötvenhárom felnőtt a választói névjegyzékben is szerepel.

– A rendszeresen templomba járók körülbelül százan vannak. Most, a vírushelyzet miatt ez a létszám alacsonyabb, de sokan online követik az istentiszteleteket – teszi hozzá a lelkipásztor. – Az elmúlt években sok változás volt. Két éve költözhettünk be az akkor elkészült gyülekezeti termünkbe, amelyet nehéz volt megszokni az evangélikus templom tágas terei után – de végre volt saját hajlékunk. Ez az érzés csak erősödött, amikor a templomunk is felépült.

– Nem vagyunk tradicionális gyülekezet, más nehézségeink vannak. A közösség egy részének természetessé kellett tenni, hogy a vasárnap az Úr napja, és ezért az Isten házában kezdődik. Ugyanakkor szívesen tanulnak – hálás vagyok, hogy ez a gyülekezet nagyon jó talaj a magvetés szempontjából – magyarázza.