... és szenvedéllyel teli levele végén Pál apostol öt felszólítást és egy ígéretet ad a korinthusiaknak (2Kor 13,11). Az első – annyi, a gyülekezettel folytatott vita, bántás, védekezés, győzködés és szomorúság után – arra szólít fel: „Örüljetek!” A feszültségek, a vitás kapcsolatuk nehéz tisztázása után, mégis örüljenek. Károli úgy fordította az egyébként ismert görög szót: „legyetek jó egészségben”. Úgy is van mondanivalója, ha ez csupán köszöntés vagy üdvözlési forma, amely a korabeli levelek befejezésénél, elköszönésként volt használatos. Sőt, összekapcsolható a két fogalom úgy, hogy az öröm őrzi az egészséget. A boldog ember ritkábban betegszik meg. De betegségben és testi fájdalmak között is lehet életünk alaphangja az olyan öröm és derű, amely nem a körülmények függvénye, hanem Istentől kapott ajándék.

A második felszólítás még érdekesebb, ha a különböző fordításokat összehasonlítjuk: „állítsátok helyre a jó rendet magatok között”. Az itt szereplő szó gazdag jelentésű: rendbe tenni, összekötözgetni a halászhálót (Mt 4,21), rendet tenni a viszálykodó, pártoskodó kapcsolatokban (1Kor 1,10), felszerelkezni, egyre tökéletesedni, épülni. Könnyebb egy lakásban a tárgyak között rendet rakni, bár az is nagy munka, mint a kapcsolatainkat rendbe hozni. Időnként nagy átrendezés szükséges ahhoz, hogy a helyükre kerüljenek az élmények, benyomások, események és tapasztalatok.

A harmadik, „fogadjátok el az intést”; ugyancsak érdekes, mert Károli a „vigasztalódjatok" szóval fordította. Az eredeti szó ezt jelenti, és a hangulata is nagyon kedves és kifejező: magához hív, maga mellé ültet bizalmas beszélgetésre. Isten Lelke, a Paraklétosz vigasztal így, ha mi nem tudunk is megbékélni magunkkal.

Sokszor két embernek sem könnyű egyetértésre jutni, hát még egy családnak, közösségnek. Nehéz és fáradságos munka a vélemények békés egyeztetése, az egymáshoz igazodás. Erre hívja az apostol a gyülekezetet. Szó szerint: ugyanarra törekedjetek okosan, keressétek ugyanazt az értelmet a dolgokban, ahogyan Károli utal rá. Akarjuk-e érteni egymást, vagy csak a magunk igazát erőltetjük másokra? Nem mindenben kell egyetérteni, de fontos, hogy egy nyelven beszéljünk, és a lényegben azonos alapokon álljunk, egyező hitet valljunk.

Végül „éljetek békességben” – írja. Istennel, önmagatokkal, emberekkel. A békesség és harmónia értéke az, hogy nem vagyunk egyformák, lehetnek vitáink, de háborúság és gonoszság nélkül képviseljük meggyőződésünket. Akkor Isten, aki mindezt munkálja is bennünk, velünk lesz.