Áldott bizonyosság: nekünk a mennyben van polgárjogunk. Az üdvösség már most a miénk. Üdvösségünk azonban Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul kiteljesedik, amikor egész életünk, testünk és lelkünk megszabadul minden gyarlóságtól, és részesül az Isten dicsőségében, örömében, boldogságában (1Tim 1,11). Jézus Krisztus halált legyőző, a gonoszt és mindeneket maga alá rendelő ereje képes megcselekedni ezt a csodát. Áldott bizonyosság: Jézus Krisztusban üdvösségünk van (20-21). Ez a bizonyosság tudja aztis, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs üdvösség. Őnélküle minden igyekezetünk ellenére is kárt vall az életünk (18-19). Az apostol sírva beszél azokról, akik ebben az állapotban vannak, és ebben a sírásban ott rejlik az értük való könyörgés, a velük kapcsolatos üdvösséges reménység (18). Az üdvbizonyosságbőól ugyanis soha nem következhet mások kárhoztatása. Hitünkben és üdvösségünkben legyünk bizonyosak, de soha ne felejtsük el, hogy mindez ajándék, ezért senki sem kérkedhet (Ef 2,8—9). Ebben az imádságos alázatban is legyünk Pál követői! A hívő gőgnél nincs visszataszítóbb, és ez egyben az elvetett állapot beszédes jele. Az Úr óvjon bennünket ettől! (15—17)

Jób 6

123. zsoltár

Az Úr közelsége jó – nincs ennél jobb (Zsolt 73,28). Az ő közelsége az üdvösség, amire valójában szükségünk van. Az Úr közelsége: tény. Isten megváltóan közel jött hozzánk egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Isten üdvözítő ígéretei beteljesedtek. Ezek az ígéretek Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul kiteljesednek majd. Erre várunk: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) Az Úr közelsége tehát már itt beteljesedett, odaát pedig kiteljesedő valóság. Itt van Isten köztünk. A látható egyház, a gyülekezet puszta léte is ezt a közelséget hirdeti, beleértve még egy templomtornyot is. Ne becsüljük le a látható egyházat, hanem szeressük azt, imádkozzunk érte, szolgáljunk abban, a mi hitünk töltse meg az „intézményes egyházat” élettel! (5) Az Úr közelsége áldás. Az ő közelségéből valóságos áldások fakadnak: öröm, megnyugvás, bizonyosság. Az öröm az Úr kegyelméből fakad, ezért soha el nem múló öröm ez, amely független a külső körülményektől. A megnyugvás az Úr kegyelmére hagyatkozva megszabadít bennünket attól, hogy úrrá legyenek rajtunk az aggodalmak. A bizonyosság az Úr kegyelmében bízva mindenkor tudja, hogy ő megőriz, megtart bennünket, még a halálon túl is, és a világ végezetéig megtartja az ő népét is (4–7). Az Úr közelsége: szolgálat. Aki ugyanis megtapasztalta az Úr közelségét, annak jósága, szelídlelkűsége ismert lesz minden ember előtt (5).

Jób 7

155. dicséret

Az apostol arról írt, hogy a fogsága és a tényleges nyomorúsága ellenére bővelkedik a hitben (18), ezért bővelkedik az örömben (4,4), a békességben (4,7), az elégedettségben (11), az erőben (13). Ez a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hitből fakadó bővelkedés a szükségben (19), amelynek elhordozásához krisztusi erő kell (13). Ezzel az apostol rámutat ennek a világnak minden szükségére. Az apostol a reménységében sem feledkezik el a tényleges valóságról. Ez a világ nyög és sóhajtozik, benne mindenki és minden (Róm 8,22). Szűk ez a világ, szorít, szorongat. Töredékes ez a világ, nem teljes, éppen ezért fájdalmas, veszélyes, félelmetes. Az apostol azonban túllát a tényleges valóságon. Vallja, hogy itt tükör által homályosan látunk: a tükör visszatükrözi és tágítja ezt a világot, de benne csakis önmagamat láthatom, mulandó örömeimet és itteni szükségeimet is felnagyítva (1Kor 13,12). Ne a tükörbe nézzünk, hanem az Úrra tekintsünk! Csak az Úr tart meg, és az őbelé vetett hitből fakadó reménység. Íme, a reménységünk: a mi Istenünk be fogja tölteni minden szükségünket, az ő gazdagsága szerint (19).

Jób 8

131. zsoltár

Az örök élet reménysége hitünk lényege. Isten örök életre teremtette az embert, és Jézus Krisztusban az örök életet ajándékozza vissza nekünk az Isten. Az örök életet Isten megígérte, és ő nem hazudik, meg is adja nekünk (2). Az örök életről annyit tudunk, hogy az sokkal jobb mindennél (Fil 1,23): a rend és a szabadság egysége ez, az emberi élet zavartalan kiteljesedése Isten oldalán. Az örök élet bizonyságaként ajándékozta nekünk Isten az ő Igéjét, amely ígéretként előre, beteljesedésként pedig visszafelé, Jézus Krisztusra mutat, aki az örök élet evangéliumát hozta el nekünk (3). Pál az örök élet evangéliumának, azaz a feltámadott Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére kapott megbízatást az üdvözítő Istentől (3). Ezt a megbízatást kapjuk mindannyian, akik hihettünk az Úr beszédének (1), és akiket ez a beszéd újjászült. Isten beszéde újjászül és szolgálatba küld.

Jób 9

465. dicséret

Félelmetes tükröt tart elénk ez a jellemzés, amelyet az akkori krétaiakról olvasunk. Ahol nincs élő hit, ott minden szétesik, mert felemészti a hitetlenségből fakadó, világias szabadság az életet kiteljesítő, isteni rendet. Ahol pedig élő hitre jutnak az emberek, ott annál nagyobb bevetéssel támad a gonosz, és tévtanításokkal vagy tanbéli, kegyességi vitákkal és sok más módon szabdalja szét Isten népét. Mindegyik nyomorúság gyötört bennünket itt, „az öreg kontinensen”. A krétaiak most mi vagyunk. Ilyenkor nagyon kellenek Jézus Krisztus elhívott, feddhetetlen szolgái, mint amilyen Titusz lehetett. Pál azért hagyta őt Krétán, hogy rendezze az elintézetlenül maradt gyülekezeti ügyeket, feddhetetlen, tapasztalt testvérek, presbiterek szolgálatba állításával (1,5), és közben hirdesse az evangéliumot a szigeten. Az apostol ezért azt kéri Titusztól, hogy határozott, kímélet nélküli, feddő keménységgel szolgáljon a krétaiak között (13), hogy azok ne értelmetlen emberi mondákkal, bölcselkedésekkel foglalkozzanak (14), hanem hitben járva, az Isten Igéjéből következő igaz tanítás alapján tájékozódjanak (1,9). Valóban, mi mindenen tud morfondírozni az ember, és nem veszi észre, hogy mindezek a saját gyarló szüleményei… Isten kijelentése nélkül tévelygünk, majd végérvényesen eltévelyedünk.

Jób 10

485. dicséret

A valóságos dísz – ellentétben a giccsel – nem önmagára hívja fel a figyelmet, hanem túlmutat önmagán a viselőjére, még inkább az alkotójára. A dísz ékessége viselőjének és alkotójának egyaránt. Vannak olyan drága díszek, amelyeket mi magunk soha nem tudnánk megvásárolni, csak ajándékba kaphatjuk meg azokat. Minden dísz ócska giccsé lesz, ha csak a díszen magán akadunk meg, és nem látunk túl azon. Mondjuk, egy méregdrága nyakék láttán csak az értékére koncentrálunk, és valójában annak sem a viselője, sem az alkotója nem érdekel minket. A giccs az öncélú, tobzódó, embertelen, gonosz, kárba veszett élet ábrázolója. Kár, hogy ebben a világban többnyire minden csak erről szól: giccses, öncélú életet élünk. Az ilyen élet csak kárt hoz ránk. Istenünk azonban nem akarja, hogy ez így legyen és így maradjon. A keresztyén tanítás és élet olyan ékesség, amely üdvözítő Istenünkre mutat (10). Üdvözítő Istenünk van. Ez a keresztyén üzenet. Ez az evangélium. Ez a karácsonyi üzenet is: Isten az élet Istene, aki Jézus Krisztusban cselekedett érettünk, aki megszabadított és visszaadta nekünk az élet teljességét (Jn 10,10). Az üdvösség az Úr jelenlétének minden áldását magában foglalja, amelyek nyomán kivirul az emberi élet. Az üdvösség: az, ami maradéktalanul jó nekünk (Mt 17,4; Fil 1,23). Az üdvösség már ebben a világban a miénk az Úrban.

Jób 11

71. zsoltár

Megjelent az Isten, megmutatta magát nekünk. A teremtett világ, a történelem, a lelkiismeret, a valódi művészet folyamatosan utalnak a mindenek Urára, az élő Istenre. Megjelent az Isten, megmutatta magát nekünk – miután sokféleképpen szólt a próféták által, a legegyértelműbben egyszülött Fia által szólt hozzánk (Zsid 1,1). Megjelent az Isten kegyelme. Isten megjelenése mindig hatalmasan kegyelmes jelenlét, szabadítás az ember számára. Ez a hatalom lehet ítéletté is a hitetlenség felett. Nekünk azonban csak arra van mandátumunk, hogy ezt hirdessük: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme! Az üdvösség az élő Isten jelenléte az életünkben, amely jelenlétből minden körülmények között áldás fakad. Az üdvösség: a legfőbb jó (Fil 1,23). Az üdvösség az örök élet bizonyossága, amely beragyogja ezt a földi életet. Azt írja a mai ige, hogy minden ember üdvösségére jelent meg az Isten kegyelme (11). Merjük komolyan venni az üdvösség ígéretét magunkra és másokra nézve is! Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, és akik számára felragyogott a Krisztus (Ef 5,14), azok újjászületnek, minden törékenységük és gyarlóságuk ellenére is (2Kor 5,6), mássá lesznek, megtisztulnak az Istennek kedves életre (12–15).

Jób 12

373. dicséret