Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.
Terrortámadás történt november 3-án az osztrák főváros belvárosában. Onnan néhány száz méterre található a helyi magyarok számára fenntartott református templom, mely több mint száz éve működik. A támadásról az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat lelkészét, Karvansky Mónikát kérdeztük.
Be kell látnunk: az emberi szellem legkiválóbb teljesítményével sem mérhetjük fel az isteni titkot – sem ébredést, sem megtérést, sem újjászületést, sem üdvösséget nem kényszeríthetünk ki. De ennek nem felelőtlenségre kell ösztönöznie minket. Ellenkezőleg: szorgalmas és lankadatlan munkára.
Ez az elismerés arra emlékeztet, mennyi megköszönnivalóm van Istennek, hiszen egész életem és pályafutásom során érezhettem megtartó kegyelmét – hangsúlyozza a Károli Gáspár-díjjal kitüntetett Huszár Pál nyugalmazott egyetemi tanár. A dunántúli egyházkerület főgondnokaként és a Zsinat világi elnökeként szolgált.
A Károli Gáspár-díjat a református tudományos tevékenységért adják. Az idén Szathmáry Béla egyetemi tanár, teológiai professzor kapta meg ezt az elismerést. Az ünnepségen Soltész Miklós államtitkár Pál apostolt idézte: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.”
Balog Zoltánt, a korábbi emberierőforrás-minisztert, a Budapesti Németajkú Református Egyházközség lelkipásztorát választotta püspökévé a Dunamelléki Református Egyházkerület. A főgondnok Veres Sándor maradt. Megbízatásuk hat évre szól.
... sokszor több, mint a sok, és értékesebb is. Igaz ez a szeretetkapcsolatra, barátságra és szerelemre és a munkára, hivatásra nézve is. Pál vallomása arra ad példát: összpontosítsuk erőinket az egy fontos dologra. Engedjük el a kevésbé értékes, későbbre is halasztható ügyeket, feladatokat, találkozásokat.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
Szabadi Árpád lelkipásztor harminc éve szolgál Balmazújvárosban. Az ő idejében indult meg a hitoktatás. Azóta bővült a létszám, a hittanos csoportok négyszáz-négyszázötven fiatallal foglalkoztak az órákon. A kilencvenes évek derekán, tizenkét fős idősek otthonát indítottak el, majd 2011-ben indították el a hajdú-bihari város iskoláját.
„Szabadság, egyenlőség, testvériség” az emberiség vágyott állapota. Napjainkban a legtöbb ember számára elégtelennek tűnik az élete. Önerőből próbáljuk elérni vágyainkat. Ez az Istennel való teljes közösség megszűnése, a bűneset óta van így. Ez vezetett a forradalmiság eszméjéhez, mely szerint az ember önmaga fölé nő saját erejéből.
A láz egészen sajátos állapot tud lenni. Képes teljesen kizökkenteni az ember életét a megszokott, természetesnek vélt rendjéből. Küzd a szervezet. Közben testünk folyamatosan gyengül. Arra kényszerülünk, hogy mindent elengedjünk. A fokozatos kiégés után végül eljön a láz mélypontja, a reszketős-forró éberség.
A világi életünket élve megszomjazik hitre a szívünk. Isten bárhol, bármikor meg tud szólítani minket. Életünk leglényegesebb fordulópontja a hitre jutás. Onnantól kezdve szívvel, lélekkel tudunk szolgálni Isten útján járva. Ő továbbra is folyamatosan építi hitünket, formál minket. Isten kegyelmes szeretetéért minden nap hálát adhatunk.
Cikkünkben Szakács Sára Érték és mérték című dokumentumfilmjéről értekezünk. A film mely Pap László teológiai professzor, református lelkész életét mutatja be, keresztyén üzenetet tartalmaz: „Szeress!” Pap László ezt a parancsot tartotta a legfontosabbnak. Az alkotás minden emberhez kíván szólni.
– Általában szerencsésebb, ha a lelkész nem a küldő gyülekezetében szolgál, de tapasztalom, van úgy, hogy Isten Lelke arra hív: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Esetemben az Úr előkészítette ezt az utat. Már teológuskoromban is ifjúsági csoportot vezettem, ez segített abban, hogy a közösségünk fiatalabb és idősebb generációja is elfogadjon lelkipásztoraként.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodorné Nagy Sarolta egyetemi tanár, református lelkész osztja meg velünk gondolatait.
Sok szolyvai gyermek már csak a nagyszüleitől hall a családban magyar szavakat, így különösen fontos szerepe van nemzeti identitásuk erősítésében a helyi magyar óvodának. A háború óta azonban kevesebb mint felére csökkent az intézménybe járók létszáma – most egy budai gyülekezet szervez a támogatásukra jótékonysági koncertet.
Mai keresztyénként tudjuk: Isten természetesen mindenütt megtalálható. Azt is, a templom Isten háza. Önmagában e két megállapítás is feszültséget hordozna. De valójában nekünk van szükségünk arra, hogy megkülönböztetett helyen találkozzunk vele. Ő csakugyan mindenütt jelen van, de az ember az Úr jelenlétét is egy adott ponton tudja a leginkább átélni, mert térhez kötötten tapasztaljuk meg a létet. Nekünk van szükségünk arra, hogy összpontosítsuk a figyelmünket az Úrra.
A valódi siker nem az, hogy eljutunk a csúcsra, hanem az, hogy egyre tisztábban látjuk: mindaz, amit kaptunk, ajándék. És ha ezt így tudjuk megélni, eszközökként, akkor ez a pálya nem önérvényesítés többé, hanem folyamatos visszaadás – Istennek és az embereknek egyaránt. Pálúr János orgonaművész vallja ezt. Szerinte a zene nem önmegvalósítás, hanem szolgálat, Isten gondviselése pedig nem elmélet, hanem mindennapi valóság.