A remény postacíme: Üllői út 373.
Márkus Gábor feleségével 1992-ben alapította meg a Tiszta Forrás Alapítványt, amely a református hajléktalanmisszió fontos feladatait látja el Budapesten. A lelkészt arról kérdeztük, hová jutottak szűk harminc év alatt, illetve arról, hogyan sújtja az utcára kényszerülőket és a közöttük dolgozókat a koronavírus-járvány.
Pestszentlőrincen, az Üllői út 373. szám kapuján léphetnek be a társadalom peremén élők a Tiszta Forrás Alapítványhoz. Ezekben a hónapokban plexifal mögül köszönő munkatárs, maszkok és kézfertőtlenítési lehetőség fogadja a belépőket. Az előtérből kis folyosó vezet az első tágas terembe, amely nappali melegedőként funkcionál. Ez a helyiség reggel nyolc és este hat óra között van nyitva, reggelit és ebédet is kap, aki itt megfordul. Ez idő alatt az alapítvány munkatársai mosási és mosdási lehetőséget, postai címet biztosítanak a hajléktalanoknak, és segítenek nekik ügyeik intézésben.

Egy másik épületben helyezkedik el a hajléktalanszálló: az udvarból nyílnak a kisebb-nagyobb szobák, egyes részeken külön sütővel, hűtővel. Itt a nyári időszakban harmincöt, télen pedig negyvenhét hajléktalant tudnak elszállásolni, adja tudtunkra Márkus Gábor. – A szállón éjszakázóknak a szálláson túl szintén biztosítjuk a fentieket, de ami talán még fontosabb: szociális munkatársaink segítségével beszélgetéseket tudunk velük kezdeményezni, és igyekszünk bevonni őket evangéliumi közösségünkbe.
AKIT A FIÚ MEGSZABADÍT
– Azoknak, akik szeretnének kikerülni ebből a nyomorúságos helyzetből, megpróbáljuk megadni azt a segítséget, amelyet mi is megtapasztaltunk, hogy egyedül Jézus Krisztus által lehet szabadulni – mondja a lelkipásztor, és két kedves igéjét idézi: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36); „…ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17b).
Márkus Gábor szerint a hajléktalanság és az alkoholizmus szorosan összefügg, így a hajléktalan ember többszörösen is függő. Úgy látja, a társadalomban rendezettebben élők szeme előtt a következő kép jelenik meg, ha meghallják a hajléktalan kifejezést: piszkos, balhés és ittas. Pedig ahogyan nincs két egyforma átlagember, úgy két egyforma fedél nélküli sincs. Létezik ugyanis másik lehetőség is: van, aki kulturáltan felöltözve lakik a szállón, ha munkaképes, dolgozik, félreteszi a pénzét, megtakarít, megtanult józan életet élni és alkalmazkodni a szobatársaihoz.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!