A levél írója reméli, hogy címzettjei számára nem szükséges a keresztyén hit elemi tanításaihoz visszatérni, hiszen ismerik azokat. Ezek az elemi tanítások a Jézus Krisztusban egységes „épületté” álltak össze: aki hisz Jézus Krisztusban, az egyetlen főpap tökéletes áldozatában, az kegyelem alatt van, annak üdvössége van (5,9). Soha ne felejtsük el, hogy a hit alapelemei fontosak, mint az épületben az egyes téglák. De ezek önmagukban még nem jelentik magát az épületet, amely a lényeg, akárcsak hitünkben az örök üdvösség, amelyet Jézus Krisztus szerzett nekünk (1–2). A levél írója egészen nagy összefüggéseket lát, amikor a jóvátehetetlen bukást is megemlíti. Sokan megtehetik a Jézus Krisztushoz vezető utat, átmehetnek annak nagy lelki állomásain – olyanokká lesznek, mint akik az Úr világosságában járnak, és megízlelték az eljövendő világ erőit, az utolsó pillanatban mégis visszaesnek régi életükbe. A levél kulcsüzenet, hogy figyeljünk az élet végére: hűség mindhalálig vagy sem (13,7). A keresztyén máz végül lehullik ott, ahol nem történt valóságos megtérés (5–8). Jézus Krisztus az övéinek örök üdvösséget szerzett, amelyből engedelmes és hálás élet fakad. Rólunk Isten Igéjének jobb gondolata van, amely üdvösséges (9–12).

Jób 27

164. dicséret

Isten megígérte a megoldást, és erre esküvel is kötelezte magát (13). Önmagára esküdött, mert őnála nagyobb nincs (4Móz 23,19). Ez a két tény: Isten ígérete és esküje mindenre elégséges bizonyosság annak, aki hisz (18). Az ő ígéretei beteljesedtek (13–14). Az Ábrahámnak tett ígéret, hogy Isten megáldja őt, és utódait nagy néppé teszi, azért teljesedett be, hogy ebből a népből jöjjön el hozzánk a világ megváltója (1Móz 12,3). Isten elküldte egyszülött Fiát értünk. A zsidó áldozati kultusz rendje, kifejezései szerint Jézus Krisztus az egyetlen, tökéletes főpap, aki utat nyitott nekünk a szentek szentjébe, a kárpit mögé, az élő Isten felé (20). Azonban a ma embere számára ennél érthetőbb képeket is használ a levél írója. Az a reménység, amelyet Jézus Krisztus elhozott ebbe a világba, az „életünk hajójának szilárd horgonya a viharzó tengeren” (19). A Jézus Krisztusban közölt reménység: szilárd horgony és biztos kapaszkodó (18). A valódi hit jele a türelmes és bizonyossággal teli várakozás, a lehetetlen helyzetekben is (1Móz 14,22). Mi már a beteljesedett ígéretek gyermekei vagyunk, ezért különösen nagy bátorsággal tekintünk azokra az ígéretekre, amelyeknek a beteljesedését még várjuk (18).

Jób 28

303. dicséret

A levél írója a 110. zsoltár 4. versét magyarázza, amely szerint Isten új főpapságot hozott létre a Melkisédek rendje szerint, amely felette áll az ároni és a lévita papságnak. Amikor Ábrahám megmentette unokaöccsét, Lótot a környező királyok kezéből, hazamenet eléje sietett egy Melkisédek nevű király, Sálem királya. Megáldotta Ábrahámot, ő pedig tizedet adott neki (1; 1Móz 14,17–20). Melkisédek neve azt jelenti: az igazságosság királya. Sálem azt jelenti: a békesség országa (2). Melkisédek király és pap egyszerre, aki igazságot és békességet teremt. Nincs származása, sem elődje, sem utódja, sem napjának kezdete, sem életének vége nincs (3), mert az Írás sem a születéséről, sem a haláláról nem tudósít. A lévita papság Ábrahám által tizedet fizet neki, és áldást fogad el tőle. Tehát van a zsidó papi rendnél magasabb papi rend, a Melkisédek rendje szerinti. Jézus Krisztus a Melkisédek rendje szerinti főpap, aki örök üdvösséget szerzett övéinek (5,9), és ezzel minden áldozatot eltörölt. Áldozatos életet élhetünk az Úr dicsőségére, de áldozattal teli megoldást nem adhatunk másoknak, mert az Jézus Krisztusban már készen van.

Jób 29

304. dicséret

Jézus Krisztus üdvösséget ajándékoz népének, vagyis örök, tökéletes engesztelést, bűnbocsánatot, mert ő örökkévaló főpap (16-17). Jézus Krisztus nem Lévi törzséből származott, hanem Júda törzséből, ezzel is jelezve, hogy ő másként főpap, mint a korábbiak. Olyan, aki egyszer s mindenkorra örök engesztelést szerzett népe számára, míg az ároni és a lévita papság újból és újból, sok-sok nemzedéken keresztül mutatta be engesztelő áldozatát önmagáért és a népért (23-24). Jézus Krisztus a Melkisédek rendje szerinti főpap, az egyetlen (15). ő üdvösséget ajándékoz népének, vagyis örök életet, mert emberfeletti születése, halála, feltámadása által tökéletes megváltást szerzett nekünk (11). Ez az örök élet már ebben a világban elkezdődik számunkra (16). Jézus Krisztus üdvösséget ajándékoz népének, vagyis tisztaságot, szentséget, tökéletességet, hiszen Isten az ő tökéletességére tekint, amikor népére tekint. Ez a tökéletesség nem volt elérhető a lévita papság által, ószövetségi áldozatok által (11), noha azok jobb reménységet támasztottak Isten népe számára (19), mégis erőtlenek és haszontalanok voltak (18), mert újból és újból ismételni kellett azokat. Isten jobbat készített, tökéletes üdvösséget, amely a mi tökéletességünk forrása is, noha e testben soha nem leszünk azok (2Kor 5,6).

Jób 30,1–15

305. dicséret

Az eddig elmondottakból az a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus a mennyei világban (1) szól az érdekünkben az Istennél (7,25). A „legbefolyásosabb” emel szót értünk a leghatalmasabbnál. Ezt az üzenetet így értjük meg igazán: ha egy befolyásos valaki szól az érdekünkben a vezetőnek, akkor rendben lesz a dolog. Jézus Krisztus olyan főpap, aki az Isten királyi székének jobbjára ült a mennyei szentélyben, és ott könyörög értünk (7,22). Ez a mennyei világ örökkévaló, tökéletes hely, ahol jó lenni (Mt 17,4), ahol a legjobb lenni (Fil 1,23). Erre az a garancia, hogy ezt a szentélyt nem ember építette, hanem az Úr (2). A földi papok és főpapok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak (3–4). A szent sátor a mennyei szentély árnyéka (5). A főpapi szolgálat folyamatos áldozata a tökéletes krisztusi főpapi áldozat és közbenjáró könyörgés árnyéka. Csak árnyék, mert annak örök és tökéletes valósága a mennyben van. Itt csak homályosan látunk, ott majd színről színre (1Kor 13,12). Nincs ennél nagyobb örömhír, tényleg ez a lényeg: van út számunkra a mennybe. Jézus Krisztus örök üdvösséget szerzett nekünk (5,9) és folyamatosan könyörög értünk (7,25). Háza népe vagyunk az Istennek (Ef 2,19).

Jób 30,16–31

306. dicséret

Isten Igéje megkülönböztet (Zsid 4,12), az Úr vitathatatlan látása szerint. Istennek pedig mindig igaza van. Amit ő különbnek és jobbnak mond, arra figyeljünk, ahhoz igazodjunk, arra építkezzünk, abba kapaszkodjunk, arra hagyatkozzunk, abban bízzunk, mert ami az Úr szerint különb, egyedül az ad megoldást, üdvösséget. Amit az Úr réginek, veszélyesnek mond, azt pedig kerüljük. Merjünk mi is megkülönböztetni, az Úr rendje szerint. Isten új szövetséget kötött népével, a Jézus Krisztusban (8). Ez a szövetség különb, jobb az előzőnél (6). Az Ószövetség külső parancsok által vezérelt kapcsolat volt, a büntetés terhe alatt, Isten gyarló népe folyamatosan megszegte (9). Az Úr azonban népe elméjébe és szívébe írta az ő ismeretét és örök, üdvözítő rendjének törvényét, miközben irgalommal eltörölte bűneiket. Isten cselekszik népéért, és ekkor számukra felragyog az Úr (10–13). Ahol Isten nem cselekszik, ott marad a gonoszság és a halál, ott csak külső parancsokkal lehet egy ideig visszatartani a gonoszt. Micsoda kegyelem, hogy nekünk a különb, a legkülönb rész jutott, mindenekfelett – az Úrban!

Jób 31

313. dicséret

Fontos-e nekünk manapság, hogy ne csak testben, hanem lélekben, lelkiismeretben is tiszták legyünk az Úr előtt, és majd egykor, a számadás során megállhassunk őelőtte (14)? Gyanítom, hogy a mai, jóléti világunkban az emberek többségének nem ez a fő problémája. Éppen ezért értékelendő, hogy menynyit fáradt egy időben – vallási szertartásokon keresztül – az ember, hogy tisztává legyen. Ezt tette az Ószövetség népe is, hogy tisztán állhasson meg az Istene előtt (1–10). Ezek az igyekvések nem nyújtottak tökéletességet, valódi, lelkiismereti megnyugvást, nem nyújtottak megoldást, megváltást, valóságos tisztulást és üdvösséget (9). Ezért a mai ige azt hangsúlyozza, hogy noha Isten akarata és törvénye szerint ezeknek megvolt a maguk szerepe Jézus Krisztus eljöveteléig, de a továbbiakban nem kell ezeket részletezni (5). Az emberi akarat, igyekezet, erőlködés, tehetség, okosság, zsenialitás itt halálosan kevés. Ilyenkor nagyobbra van szükség, a legnagyobbra: Krisztusra! Itt, a tisztaság, a tökéletesség, a bocsánat, a megváltás, a számadás idején való megállás során csak az Isten hatalma és szeretete segíthet rajtunk (11–12). Nincs nagyobb örömhír ennél: Isten önmagát adta egyszülött Fiában, tulajdon vérét ontotta értünk, hogy megnyissa számunkra a mennyei szentélyt (8) egyszer s mindenkorra, és örök váltságot szerzett nekünk, tökéletesnek lát minket, a Krisztusért (12–14).

Jób 32

314. dicséret