Karácsony közeledtével a modern ember (jelentsen ez a modernitás bármit is) zavarba ejtő viszonyba kerül a történeti tényekkel. Míg ugyanis az ünnep hihetetlen szívóssággal tartja magát, addig az már kevéssé mondható el, hogy az alaptörténettel – miszerint Jézus Krisztusban maga Isten jött az emberek közé – mindenki, akinek a karácsony amúgy fontos ünnep, azonosulni tud.

Idővel tehát sajátos kettősség jött létre a keresztyén kultúrán belül, amely ilyenkor, karácsony táján szembeötlő. Megnőtt azoknak a száma, akik a karácsonyra készülnek még ugyan, az ünnepet megtartják, mégis úgy gondolkodnak, hogy Jézus Krisztus születésének története, legalábbis úgy, ahogyan arról a Biblia beszámol, történetileg nem igazolható. Magyarán azt, hogy Jézus Krisztusban Isten jött el a földre, nem lehet objektív történeti ténynek tekinteni. Ez úgymond hitkérdés.

Ez a körülmény meglehetősen ingatag alapra helyezi a karácsonyi történet megítélését. Ha ugyanis a hit dönti el, hogy Jézus Krisztusban valóban Isten lett emberré, akkor a karácsonyi történet objektív tényszerűsége szertefoszlik.

Látni kell tehát: az a kérdés, hogy tényleg Isten jött-e el Jézus Krisztusban, nem hitkérdés, hanem objektív történeti tény, és teljesen független attól, hogy erről az emberek mit gondolnak és mit hisznek. És ha senki sem hinne abban, hogy Jézus Krisztusban Isten jött el a földre, akkor már nem is lenne tényszerűen igaz, hogy így történt? A hit félreértése, ha az ember azt hiszi, hogy a hite ad érvényességet és történeti tényszerűséget Isten tettének.