Gyorsan telnek a napok a fáraó palotájában, hiszen az embernek nincs gondja semmire. A főpohárnoknak sem volt. A nagy vidámságban úgy elröppent két esztendő, hogy a fáraó észre sem vette. Ám egy napon igen borús kedvvel ébredt. Mert különös álmot látott: ott állt a Nílus mellett, és a folyóból hét szép, kövér tehén jött elő, majd a sás között legelészni kezdett. De hamarosan hét másik tehén is kijött a folyóból, amelyek csúnyák és soványak voltak. És ezek elnyelték a kövér teheneket. Felriadt erre a fáraó, de elaludt újra, és hasonlót álmodott: hét kövér, magokkal telt kalász nőtt egy száron, majd hét sovány, aszott kalász is sarjadt. De a sovány kalászok elnyelték a telt kalászokat.

Hívatta a bölcseit és álomfejtőit a fáraó, ám azoknak fogalmuk sem volt, mit jelenthet a két álom. A fáraó nem akart hinni a fülének. Dúlt-fúlt mérgében. És akkor a főpohárnoknak eszébe jutott József.

Amikor József megérkezett, a fáraó azonnal nekiszegezte a kérdést:

– Te tényleg meg tudod fejteni az álmokat?

– Én nem, uram – hajtotta meg magát József a trón felé –, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.

– Jól van – válaszolta a fáraó –, lássuk, milyen választ ad az Istened – és elmesélte mindkét álmát.

A megfejtés nem volt vidám, mivel a két álomban azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. A hét szép tehén és a hét szép kalász is hét esztendő. Hét éven át bő lesz a termés Egyiptomban. De azután jön a hét sovány kalász, hét sovány tehén. Hét szűk esztendő következik, amikor éhínség lesz Egyiptomban. Az éhínség hét éve alatt azt is elfelejtik, hogy egykor bőség volt az országban, olyan súlyos lesz az éhség.

– Azért ismétlődött meg kétszer is az álom, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi – fejezte be az álomfejtést József. De látva a fáraó elkomorult arcát, még hozzátette: – Ha szabad tanácsot adnom, akkor rendeljen az ország fölé felügyelőket a fáraó, és szedesse be a termés ötödrészét a bőség hét esztendejében. Gyűjtsenek össze minden élelmet, halmozzák föl a gabonát, és őrizzék a városokban!

Ez az élelem lesz az ország tartaléka, és így nem pusztulnak el az éhínség idején. Most pedig szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa Egyiptom élére, hogy irányíthassa a munkálatokat.

A fáraó odafordult a szolgáihoz:

– Mondjátok csak, találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van?

De nem várta meg a választ, visszafordult Józsefhez:

– Te vagy az egyetlen Egyiptom földjén, akinek tudtul adta Isten a közelgő veszedelmet, és azt is, hogyan menekülhetünk meg. Nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember. Nincs jobb, akit megbízhatnék a feladattal. Te felügyelsz majd a házamra, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. Én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek – mondta a fáraó, és levette a pecsétgyűrűt az ujjáról, majd József ujjára húzta.

A palota tróntermében leborult mindenki a földre, mert tudták, most törvényt hirdetett a király. Csak két ember állt a teremben: a fáraó és József, az uralkodó jobbkeze.