A kereskedelmi nyelvben természetes „elkönyvel” ige (jelentése: ’könyvelési tételt bejegyez’) átvitt értelemben is használatos. Így ’eredményt, sikert valakinek betud, valakinek a javára ír’ („neki könyvelték el a győzelmet”), illetve ’elkönyvel valamit, valakit valaminek, valamilyennek’, ’valamilyennek jellemez valakit’, azaz ’valakiről, valamiről véleményt alkotva, ezentúl valaminek, valamilyennek tekint’ jelentésben. Az utóbbi értelemben alkalmazza a szót Kosztolányi Dezső a Rákosi Jenőről írott portréjában: „annak idején őt is mint békétlent és garaboncásat könyvelték el, mint irodalmi rendetlenkedőt, aki nem ismeri a hűvös ész szabályát”.

Ám az egyébként szemléletes „elkönyvel” divatszó lett ’valaminek tekint, valamiként számon tart valamit, valakit’, illetve ’valaki valaminek megél, valaminek, valamilyennek érez’ értelemben. Ilyenkor már gyakran el is homályosul az eredeti jelentés. Íme: „csalódásként könyvelték el az új lemezt”; „nem úgy élte meg, hogy vigyáznak rá, hanem büntetésként könyvelte el”; „ezeket a híreket megmosolyogtató érdekességként könyvelik el”; „a pletykákat a laikusok már tényként könyvelik el”. Vannak a szövegkörnyezetbe jobban illő szinonimák. Szabatosan: csalódtak az új lemezben, büntetésként élte át, érdekességként olvasták, tényként beszélnek róla.

A jelentéstaszításhoz hasonló suta szófűzések az alábbi, kedvező jelentésű tartalmakat jelző „elkönyvelések”: „már biztos győztesként könyvelték el a mérkőzést, de az ellenfélnek az utolsó percben sikerült kiegyenlítenie”; „filmjét a nagy visszatérésként könyvelte el a kritikus közeg”; „a sajtó is a világ legszebb párjának könyvelte el a szerelmeseket”. Világosan: a mérkőzés biztos győztesének érezték magukat; visszatérésnek minősítette, a világ legszebb párjának kiáltotta ki.

Az elcsépelt divatszavakat mértéktelenül használóknak a rengeteg „elkönyvelés” helyett több értékes könyvet kellene olvasniuk. Úgy könnyebben kiválaszhatnák a közlendőjük tartalmának leginkább megfelelő szinonimát.