Tóth-Gyóllai Dániel ötödéves teológia–lelkész szakos hallgató hiába járt matematika–fizika tagozatos középiskolába, a teológia felé fordult. – Lelkész szüleim csodálkoztak, hogy nem leszek „műszaki arc”, és én is a lelkészi hivatást választom. A rövid indokom: Isten és az emberek érdekelnek legjobban. Az első év leginkább a tanulmányokról szólt, akkor azt élveztem, hogy mindent beleadok, és a lehető legtöbbet kihozok a nyelvekből, a bibliaismeretből. Később persze alábbhagyott a lendületem.

Az egyetemen még jobban felértékelődött számomra a közösség – úgy érzem, sokat teszek érte, és sokat is kapok vissza. Egy kedves barátom az orvosi egyetemre járt, és azt gondolta, hogy ott hasonlóan meghitt hangulat lesz, mint amihez korábban a debreceni Refiben hozzászokott. De nem így történt, ezért nagyon nehéz volt átkapcsolnia egy személytelenebb, vallásilag semleges közegbe. A barátom esetéből is látszik, hogy a hitnek, az Istennel való közösségnek milyen hatalmas összetartó ereje van. Nálunk, a hittudományi egyetemen egységben vannak a dolgok.

NEM TANÍTANAK FELESLEGES TÁRGYAKAT

Az édesanyja is ide járt, és fontos számára a családias légkör, ezért választotta a hittudományi egyetemet Cserni Krisztina negyedéves tanító szakos hallgató. – Sokkal jobb úgy bejönni mindennap a suliba, hogy nem idegenek lépkednek egymás mellett, hanem ismerjük egymást a hallgatókkal és tanárokkal. Úgy elrepült ez a négy év, hogy szinte észre sem vettük. Hálás vagyok, hogy több egyetemmel ellentétben nálunk nem tanítanak felesleges tantárgyakat, amelyekről el sem tudjuk képzelni, hogy mire valók. Minden ismeretről, amelyet átadnak, pontosan tudjuk, hogy miért van rá szükségünk. Nagyon hasznosak a terepgyakorlatok, amikor különböző iskolákban taníthatunk, szegény településeken és cigány gyerekek között is.