Jeles napok várnak ránk mostanában, elsőbb az adventus Domini, az Úr érkezésének, illetve várásának, a várakozásnak ideje, majd a karácsony ünnepe. Tudjuk, hogy ez évben másként fogunk ünnepelni, mint oly sok esztendőn át. Tavaly még csak rebesgették, hogy nagy veszély leselkedik ránk egy parányi vírus által. Hittük is, meg nem is, hogy megtörténhet velünk, hogy egy láthatatlan ellenség sarokba szorít minket, és kegyetlenül megtizedeli – többnyire beteg, idős – szeretteinket.

Akarva, nem akarva, emberkerülők lettünk, távol tartjuk magunkat egymástól, maszkot hordunk, és ha csak tehetjük, otthon maradunk. Azonban a vírus továbbra is terjed, egyre nehezebb a helyzet. Ilyen körülmények között készülhetünk a karácsony ünnepére, amely, úgy tűnik, valóban más lesz, mint a többi. Elmaradnak majd a nagy találkozások, lakomák és ajándékozások. A népes családi ünnepek helyett csak szerény kis együttlétekre gondolhatunk.

Más lesz ez a karácsony, ezért másként is kell készülnünk rá. Mindenekelőtt úgy, hogy megkérdezzük, valóban olyan nagy baj-e ez. Mert hátha jobb lesz, szerényebb, csöndesebb ugyan, de meghittebb és elmélyültebb, mint korábban. A lázas készülődés, a „kötelező” ajándékozás, a nagy vendégségek bizonyára hiányozni fognak mindaddig, míg meg nem érezzük szánkban „Isten nevének jó ízét” (Ady) és a békességet, amely testünket-lelkünket átjárja, szorongó várakozásunkat csöndes áhítattá formálja. Itt a lehetőség arra, hogy szerényebb, de békésebb, örömtelibb ünnepünk legyen, amelynek középpontjába nem annyira a találkozás és az ajándékozás, hanem inkább a spiritualitás kerül. Ehhez pedig nem kell mást tenni, csak ismét gyermekké lenni, mert „a gyermekeké az Isten országa” – mondja Jézus. Mert ők tudnak igazán lelkesedni mindenért, a betlehemi jászolért, a karácsonyfa alatt elhelyezett ajándékokért, amelyekkel azonnal játszani kezdenek. Gyermeknek lenni ugyanis azt jelenti: szüntelenül játszani, vagyis az álmokat, vágyakat, elképzelt történeteket valóra váltani.

Nimród unokánk kedves játéka volt egy olyan traktor, amelynek hiányzott a két első kereke. Engem bántott ez a hiátus, ezért legszívesebben leselejteztem volna. Később rájöttem, hogy Nimród szemében és kezében ez a traktor nem csonka-bonka járgány, hanem csodálatos munkagép, amellyel pompásan lehet a földeken munkálkodni, például szántani. A gyermekek ilyenek, és ilyeneké az Isten országa is. Mi fölnőttünk, és közben elfelejtettünk játszani, pedig szükségünk volna a bennünk lévő homo ludensre, a játékos emberre.

Karácsonyhoz közeledvén a Mindenható ezt mondja: ne félj újra gyermekké lenni, mert én is ezt tettem azon az éjszakán, amikor a Megváltó megszületett Betlehemben. Bízzál bennem, ne félj se élni, se meghalni, mert nem vagy egyedül, én mindig veled vagyok.