Hívogatóan emelkedik ki a négyemeletes panelházak közül a Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközség temploma. Fehér tornya és az erdélyi fatemplomokat idéző toronysisakja furcsa kontrasztot ad a panelházak sűrűjében.

Az épület, amelyből a templomot kialakították, korábban a gyülekezet egyik tagjának tulajdona volt, amelyet a ‘80-as években az állam megvásárolt, majd évekig a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság működött a falai között.

– A padláson, a templomtér helyén lőtér volt, a pincében pedig fogda – osztja meg az érdekességeket az épület múltjáról Morva Ákos lelkipásztor. A rendszerváltás után a Szigetszentmiklós-Kossuth utcai Református Egyházközség kárpótlásként ezt az épületet kérte az államtól, hogy használhassa az akkor már szerveződő újvárosi gyülekezetrész.

Ma ebben az épületben van a parókia, a lelkészi hivatal és a gyülekezeti terem, lépcsősor és lift visz fel a templomtérhez, illetve a további helyiségekhez, ahol a gyermekalkalmakat tartják.

PANELHÁZAK KÖZÖTT

– A közösség életébe csöppenve nem mondanám, hogy ez lakótelepi gyülekezet. Inkább lakótelepen lévő gyülekezet. Mi nem a lakóhely szerint nézzük, hogy ki tartozik ide. A Szentlélek az, aki összetart bennünket, nem pedig az, hogy mi van a lakcímkártyánkra írva, ez pedig túlmutat a lakótelep határán. De még a város határán is, mert van, aki messzebbről jár a gyülekezetbe – mondja Varga Emese, a gyülekezet beosztott lelkésze.

Morva Ákos úgy tapasztalja, hogy Szigetszentmiklóson nagyobb a fluktuáció, mint más településeken. – Ide költöznek, egy ideig itt laknak, aztán ha jobban megy, akkor továbbállnak. Érdekes, hogy ez ad egyfajta rugalmasságot az embereknek és a gyülekezetnek is. Azt jónak látom a közösségünkben, hogy a sok változás ellenére is gondoskodók vagyunk, figyelünk egymásra.

Jó néhány gyülekezeti tag van, aki megtehetné, hogy az ország más területére költözzön, de a gyülekezet miatt nem teszi. – Olyanok is akadnak, akik már nem itt laknak, de visszajárnak a közösségbe – erősíti meg Varga Emese.