Sokan nem is tudják, hogy Budapesten élnek kínai reformátusok. Mit lehet tudni önökről?

Budapesten 1991 óta létezik kínai református közösség. Jelenleg több gyülekezet is van, ezek közül háromban száz fő feletti a lélekszám. A miénk 2005-ben alakult, hozzánk száztíz felnőtt és ötven gyermek tartozik. A legtöbben itt, Magyarországon tértek meg, de vannak, akik már hívőként érkeztek Kínából. Jó kapcsolatban vagyunk a Bódvaszilasi Református Egyházközséggel.

Milyen alkalmaik vannak?

A vasárnapi istentisztelet mellett szerdánként imaórát tartunk, péntekenként kisebb csoportokban találkoznak a gyülekezet tagjai, és időnként vannak bibliaóráink is. Nemrég egy Helsinkiből érkező egyetemi professzor látogatott meg minket, húszórás tanfolyamot tartott a gyülekezeti tagoknak arról, hogyan vállalhat mindenki feladatot az evangélium hirdetéséből.

Témája-e a koronavírus az imádságaiknak?

Most ez a fő témánk. Februárban egész hónapos böjtöt tartottunk, mindennap imádkoztunk a vírus miatt, kérve Istent, hogy segítsen, hogy minél hamarabb megszűnhessen a járvány Kínában, és hogy a kormány meg tudja oldani a helyzetet. Imádságainkban azt is kérjük Istentől, hogy bocsásson meg a kínaiaknak.

Az igehirdetéseimben is szóba kerül a koronavírus, bibliai járványokra utalva beszélek róla, mert lelkészként tudom, hogy azért van járvány, mert ezt Isten megengedi. Mózes negyedik könyvében is olvasunk hasonlóról, látjuk, hogy a nép zúgolódását Isten megbüntette. Szerintem a koronavírus azt üzeni a világnak, hogy térjen meg. Nekünk, Krisztus-hívő, Istent félő embereknek most az a legfontosabb feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot.

Félnek a vírustól?

Nem félünk, hiszen Magyarországon nincsen jelen. Elővigyázatosságból úgy határoztunk, hogy ha valaki hazautazik Kínába, akkor visszatérése után két hétig otthon marad, és nem jön el a gyülekezeti alkalmakra, hiszen a vírusnak bizonyítottan hét-nyolc nap, legfeljebb két hét a lappangási ideje. Aki mégis fél, az most egyszerűen nem jön el a programokra.

Tapasztalt félelmet vagy megvetést a budapestiek részéről a kínaiakkal szemben?

Sem én, sem a gyülekezet tagjai nem tapasztaltunk ilyesmit. Normálisan folynak a hétköznapok, barátságos, jó viszonyban vagyunk a magyarokkal. Nem érzünk kirekesztést, jól érezzük magunkat. Néhány napja voltam háziorvosnál, kedves volt velem, és a váróban is mellém mertek ülni, még beszélgettünk is az ott lévőkkel. Tehát tényleg nem tapasztalok semmi negatívat az emberektől. Gyülekezeti tagjaik megélhetését mennyire befolyásolja a vírus híre? Tagjaink főleg piacozással foglalkoznak, azt mondják, a forgalmuk csökkent, most nem megy olyan jól az üzlet. Vannak néhányan, akiknek éttermük van, ők is forgalomcsökkenésről számoltak be.