Református gyökereiről ritkábban esik szó, pedig a családfán lelkészt, földbirtokost, Szatmár vármegyei jegyzőt is találunk.

A família apai ágának első ismert tagja, Szabó Mihály 1627-ben katonai szolgálataiért kapta a Gáborjáni előnevet és a nemességet Gyulafehérváron Bethlen Gábor fejedelemtől.

Apai nagyapja, gáborjáni (még kis kezdőbetűvel) Szabó Lőrinc tábori lelkész volt Kossuth Lajos seregében. Neki és feleségének, Baráth Teréziának tíz gyermeke született, közülük hatan érték meg a felnőttkort. A legidősebb, Kálmán fertőző betegség miatt veszítette el hallását még gyermekként. Nyomdász lett, gyalogosan zarándokolt Kossuthhoz Turinba. Az ő fia Gáborjáni Szabó Kálmán festőművész, egyetemi tanár. A másik nagybácsi: Gáborjáni Szabó Mihály tiszabecsi lelkipásztor és tanító, majd esperes. Az ifjú Szabó Lőrinc legemlékezetesebb nyári vakációit nála töltötte.

A költő apja Szabó Lőrinc mozdonyvezető volt. Korán abbahagyta tanulmányait. Fiatalon nősült, a lengyel származású Panyiczky Ilonát vette feleségül. Négy gyermekük született: Zoltán (1898–1964), aki mérnökként a Magyar Államvasutaknál dolgozott. A második gyermek a későbbi költő. Őt két lány követte: Rózsa (1905), aki tíz hónapos korában hunyt el fertőző betegség miatt, Hajnalka (1910–1936) pedig hosszas betegeskedés után tébécében halt meg.

A család 1908-ban költözött Debrecenbe; Lőrinc 1918-ig a Református Főgimnázium diákja volt. Szinte „ragadtak rá a nyelvek”, bátyja révén már az iskolakezdés idején tudta az egész éves anyagot latinból. Görögöt, németet, franciát is tanult a középiskolában, s elkezdett Szophoklészt, Heinét, Baudelaire-t fordítani. 1919-ben beiratkozott a Műegyetem gépészmérnöki karára, mert testvére, Zoltán is ott tanult, később a bölcsészkar magyar–német–latin szakára jelentkezett. Babits Mihály tanítványa lett, aki tanársegédi feladatokkal is megbízta, tanulmányait mégsem fejezte be. Két évig lakott Babitsnál, ekkor tanult meg angolul. Kettejük barátságát a folyamatos hullámzás jellemezte. Ebben nem csekély része volt Tanner Ilonának, aki eredetileg Szabó Lőrinc menyasszonya volt, mégis Babitshoz ment feleségül. A kettejük közötti kiengesztelődés jelének tekinthetjük, hogy a Babits által irányított Baumgarten Alapítvány háromszor is Szabónak ítélte a rendkívül nagy presztízsű, azonos nevű díjat.

Egyetemi tanulmányainak megszakítása után – apja tiltása ellenére – megházasodott, 1921 szilveszterén feleségül vette Mikes Klárát. Az Est című napilap stílusszerkesztőjeként kapott munkát, később a Pesti Napló, majd a Magyarország kötelékében dolgozott. Első verseskötete 1922-ben jelent meg Föld, erdő, Isten címmel. Ezt egy évvel később a Kalibán, 25-ben a Fény, fény, fény, 26-ban A Sátán műremekei követte.