... megoldás volna a szorongattatás? Pál apostolnak meglepő a vallomása. De előbb egy bevezető a témához: lapunk előző számaiban több interjúban előkerült a szorongás jelensége és nehéz létélménye, mint amely aggasztóan megnövekedett, különösen a fiatalok körében. A felnőtt és az idősebb korosztály stresszes életében is nyomasztóan jelen van, csak talán már megszoktuk. Voltaképpen a születéstől a halálig elkísér és kísért minket ez a nagyon emberi érzés. Félünk az ismeretlentől, a jövőtől, a döntésektől, a felelősségtől, a megméretéstől és sok más bizonytalan helyzettől, végül az öregedéstől és a haláltól. Ezeknek a félelmeknek nincs konkrét megfogható tárgya, amellyel pórázra foghatnánk, amelyet megnevezhetnénk: valójában mitől is félünk.

Mit tegyünk a szorongás ellen? Pszichológusok azt ajánlják, hogy keressük és ápoljuk az emberi kapcsolatokat. Igen, a jó családi, baráti kötelékek, a harmonikus párkapcsolat, az értelmes munkatársi viszonyok valóban nagyszerű lehetőségek arra, hogy kihúzzanak minket, ha olykor beszorultunk magányunk félelmeinek sötétjébe.

Kellenek a társak, akik kölcsönösen kisegítik egymást. Csakhogy a kapcsolatok törékenyek, gyakran sebeznek, elromlanak, vagy egészségtelenül működnek éppen a kóros szorongás miatt. Anyák a saját magányuktól megriadva és félve, vagy gyermekeiket féltve zsarnoki módon magukhoz kötik őket, ezért azok nem tudnak felnőni, s maguk is szorongókká válnak.

Gyermekek, akiket akarva-akaratlanul elijesztettek az élettől, nem merik elengedni a szülők kezét, szoronganak, félnek az önállóságtól, s a szülők halála után félszegen és bizonytalanul botorkálnak, nem tudnak kihez kötődni. Esetleg hiszékenyen mérgező házassági kötelékbe sodródnak vagy menekülnek, társfüggőségbe esnek, netán remeteségbe húzódnak, még rosszabb esetben titkon szenvedélybetegségben keresik az oldódást, az alkohol, a drog, a pornó vagy az internet rabjaivá válnak. Felkiálthatunk az apostollal: „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róm 7,24)

Hallunk régi-új terápiáról, hogy a természet mennyire jó hatású lehet az abból kiszakadt emberre. Az úgynevezett ökopszichológia ajánlata, hogy fedezzük fel újra a természetes környezetünket. Egy erdei séta, kirándulás vagy a víz partján üldögélés és szemlélődés kikapcsolódást és feltöltődést jelent, és a természet csendjében rendbe jövünk. Jótékony lehet az állattartás is kertes házban vagy vidéken. Pál apostol viszont Krisztus szorongató szeretetéről ír (2Kor 5,14). Ezt vizsgáljuk a továbbiakban.