A nyitóáhítaton Mészáros Ildikó, a Hevesi Református Egyházközség lelkipásztora a 13. zsoltár alapján arról beszélt, hogy ez a bizakodás és a panasz dialektikáján keresztül tárja fel az emberi lélek mélységeit, méghozzá a gyász, a kétségbeesés és az isteni gondviselés közötti feszültséget érzékeltetve. Dávid imádsága mintaként szolgál arra, hogyan lehet az ember őszinte fájdalmát Isten elé vinni, és hogyan alakulhat át a panasz imádsággá, a kétség pedig ujjongó bizalommá. – Milyen jó az, hogy amikor mi, hívő keresztyének eljutunk oda, hogy bánatunkban, örömünkben, hálaadásunkban vagy éppen Istent magasztaló lelkiállapotunkban nem jönnek szavak az ajkunkra, nem tudjuk megfogalmazni a keserűségünket vagy az örömünket, a hálánkat, lehetőségünk van a zsoltárossal együtt imádkozni – jegyezte meg Mészáros Ildikó. Emlékeztetett arra, mennyivel egyszerűbb a mai ember helyzete, hiszen mi már tudjuk: ha valaki Krisztusban van, akkor új teremtés az, mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.

AZ EGYHÁZ KÜLDETÉSE KIHÍVÁSOK ÉS MEGÚJULÁS KÖZÖTT

Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke átfogó beszámolóját teológiai mélységű gondolattal kezdte, Rudolf Boh ren svájci protestáns teológust idézve: „A teológia lényege az, amit Isten a halálból és a halál ellen cselekszik”, ugyanis – fogalmazott – nincs szebb Isten halál feletti győzelmének dicsőséges ragyogásánál, sőt minden valóságos, szép és örömteli ebből a győzelemből fakad. Húsvét után, pünkösd előtt a húsvéti reménység jegyében arra bátorította Steinbach József az egybegyűlteket, hogy az eseményeket az evangélium fényében értékeljék. Az elmúlt hónapok történéseit összefoglalva a püspök a szorgos szolgálatra figyelmeztetett. Ez pedig sok helyen megvalósul, fontos észrevenni mindazt, ami a gyülekezetekben, egyházmegyékben, egyházkerületekben történik, valamint a közegyházban működő öt szolgálat (misszió, oktatás, szeretetszolgálat, Zsinati Hivatal és pályázat) teljesítményét. Hangsúlyozta, hogy rendszeres, élő kapcsolat van az elnökség és a szolgálatok vezetői közt, ő maga személyesen látogatja például a Zsinati Hivatal osztályait is. A Zsinat lelkészi elnöke önkritikusan szólt belső konfliktusainkról, a társadalmi feszültségekről és a kommunikációs kihívásokról. Arra is utalt, hogy év eleje óta több, a megújulással foglalkozó konferencia is szerveződött, ezekkel öszszefüggésben fontosnak tartja, hogy az elnökség kapcsolatot tartson ezekkel a csoportokkal is, még ha olykor különböző véleményeket képviselnek is.

A beszámoló zárószakaszában a püspök megemlítette: a magyar református egység napja, az ifjúság szolgálatának éve és a Csillagpont fesztivál (ez utóbbira eddig már kétezer-nyolcszázan regisztráltak) célja, hogy az egyház ismét közösséggé váljon, amelyben minden egyes tag magáénak érezheti a szolgálatot. Steinbach József beszámolóját a 24. zsoltár intő és bátorító szavaival zárta: „Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!” Ez a felhívás pedig egyértelmű irányt mutat: panaszkodás helyett reménységre és bizalomra van szükség, hogy a református egyház Isten jelenlétében újra megtalálja küldetésének szépségét.

A VALLÁSFELEKEZETI KÖTŐDÉS FELOLDÓDÁSA

A Zsinat délelőtti programja két előadással folytatódott. Duráczky Bálint szociológus társadalomtudományi nézőpontból világította meg az egyházi jelen és jövő kérdéseit. Először a normavesztés koráról beszélt: korábban, a XX. század közepéig, még a kevésbé vallásos emberektől is elvárás volt, hogy „tartozzanak valahova”. Ez mára jelentősen megváltozott: a kutatási adatok alapján azt látni, hogy a fiatal generációknál egyre gyakoribb a teljesen felekezet nélküli szocializáció. Az előadás második részében Duráczky Bálint az egyház utánpótlási válságát helyezte előtérbe. – Míg korábban a család, iskola, konfirmáció vagy az egyházi hagyomány automatikusan beléptette a fiatalokat az egyházi életbe, ez napjainkban nem működik – hívta fel a figyelmet a szakember. – Az egyház mindeközben elveszíti természetes társadalmi beágyazottságát, vagyis nem közösségi alapszövet többé, hanem egy szereplő a sok közül. Ez krízishelyzetet jelent, de semmiképpen sem végleges hanyatlást – hangsúlyozta a szociológus. Kiemelte: a hiteles, értékalapú és közösségépítő egyházi jelenlétre továbbra is nagy az igény. Emellett különösen fontos a vallási nevelés újragondolása: ne pusztán információátadás legyen, hanem életformát is közvetítsen.

MIÉRT KELL ÉBREDÉSÉRT KÖNYÖRÖGNI?

A délelőtt második előadójaként Vladár Gábor, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Doktorok Kollégiumának elnöke gyakorlati következtetések formájában arra buzdított, hogy az egyház közösségként legyen jelen a világban, ne zárványként.

Említést tett az ébredési mozgalmak múltbéli tanulságairól, végül Ravasz László egykori püspök gondolatát idézte: „A missziót egyháziasítani, az egyházat missziósítani kell.” A vele készült interjút ezen az oldalon Az ébredés ajándéka és felelőssége címmel olvashatják.

AZ IGAZSÁG ÉS MEGBÉKÉLÉS SZOLGÁLATÁBAN: ÚJRAGONDOLT EGYHÁZI BÍRÁSKODÁS

A nap második része a jogszabály-azonosításokról és törvénymódosításokról szóló előterjesztéssel kezdődött. Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos ismertette az úgynevezett salátatörvény tervezetét, amely több egyházi jogszabályt érint, köztük az alkotmány-, a gazdálkodási, a nyugdíj- és a felsőoktatási törvényt. Részletesen kitért az egyes paragrafusok technikai módosításaira, az új rendelkezések beemelésére, valamint a meglévő szabályok pontosítására. Az alkotmánytörvény esetében – az első olvasat alapján – a módosítások között szerepelt a jegyzői tisztség tartalmának és választásának pontosítása, a kántori szolgálat átmeneti betöltésének szabályozása, valamint az egyházkerületi határozatok kihirdetésének és fellebbezésének rendje.

Az ülésen számos változást vitattak meg a nyugdíjtörvény módosításával kapcsolatban. Az eddigi öt helyett három év átlagjövedelme alapján számítanák a nyugdíj-kiegészítést, ami mindenkinek előnyösebb a jövedelmek növekedése miatt. Új elemként vezették be a temetési támogatást, amelyet a nyugdíjintézet tagjának halála esetén lehet igényelni igazolt költségek alapján. A módosítások között szerepelt az is, hogy a nyugdíj megállapításáig tartó időszakban a lelkészek nyolcvanszázalékos nyugdíjelőlegre lesznek jogosultak.

Támogatta a Zsinat első olvasatban azt a felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatos javaslatot is, amely kimondja, hogy a református felsőoktatási intézmények vezetőinek kinevezéséhez az illetékes egyházkerület közgyűlésének határozata szükséges. Ezután több pontban foglalták össze az egyházi bíráskodásról szóló törvény koncepcióját. A vita során az is megfogalmazódott, hogy az eljárás ne csupán világi mintát kövessen, hanem bibliai és testvéri alapokon álljon. Emellett felmerült még a költségek, az elszámoltathatóság és a felelősség kérdése, különösen az eljárások indításával kapcsolatban.

OKTATÁSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA

2026–2030 Az ülésen Bruckner László, az MRE Oktatási Szolgálatának főigazgatója vázolta az új oktatásfejlesztési stratégia alapjait. Lapunknak a főigazgatóval folytatott beszélgetését a 11. oldalon olvashatják.

A TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLAT ÉS A ZSINATI SZAKBIZOTTSÁGOK BESZÁMOLÓI

Mészáros László protestáns tábori püspök összefoglalta a 2024-es évet, kiemelve, hogy a honvédségi szolgálat igénybevétele mind a tervezett, mind pedig a váratlan események kapcsán nőtt. Hangsúlyozta a katonai zarándoklatokat és a nemzetközi protestáns tábori lelkészi kapcsolatok fontosságát.

A továbbiakban Gér András zsinati tanácsos bemutatta a tíz zsinati szakbizottság összefoglaló beszámolóját, majd ismertette a 2026. évi kötelező perselyadomány (minden év októberének utolsó vasárnapja) kedvezményezettjéről szóló javaslatot. A döntés szerint a Semjéni Református Egyházközség (Tiszáninneni Egyházkerület) javára fognak gyűjtést hirdetni. A Zsinat döntött a 2025. évi pedagó giai, diakóniai, valamint lelkészi díjakról is.