Dobos Károly: A református ifjúsági munka programja

(Kálvinista Szemle, X. évf., 16. szám, 1929. augusztus 20.)

A református ifjúsági munka célja tehát az, hogy az egész gyülekezet egész ifjúságát beszervezze az egyház ifjúsági munkájába. De hogyan is lehet ezt megtenni, kérdezi valaki, mikor a gyülekezetben talán több száz ifjú van, aki részt akar venni a munkában, vagy akár csak száz is. Hogyan lehet ilyen tömeggel munkát végezni?

Nem is lehet, nem is szabad felületes tömegmunkát végeznünk. Ifjúsági munkánknak nem lehet célja az, hogy alapítunk ifjúsági egyesületet, amelynek van száz vagy több tagja, s a heti összejövetelekre el szokott járni ötven-hatvan.

A tömeget be kell osztanunk kor szerinti csoportokba. Külön a tizenhat éven aluliakat és a tizenhat éven felülieket. Húsz-huszonöt embernél több ne legyen egy csoportban. Minden csoportnak legyen meg a maga szervezete, tisztikara. Ha kezdetben csak egy vezető van: lelkész, tanító, az tartsa különböző időpontokban a csoportokkal az összejövetelt, de kezdettől fogva törekedjék rá, hogy az ifjak közül neveljen vezetőket a csoportok számára, hogy később minden csoport maga vigye előre a munkáját. Ekkor azután a lelkész vagy tanító hetenként a csoportvezetőkkel egy-egy előkészítő órát tart.

Sohase feledjük el a nagy elvet, hogy az ifjúsági munkának az ifjak munkájának kell lennie. Ne gondoljuk, hogy csak mi vezethetjük munkájukat. Nekik részben önmagukat kell nevelniök. Ha mindenütt nem is, de már több helyen lehetséges az ilyen csoportos munka bevezetése, különösen most, amikor Isten kegyelméből már a református lelki ébredés kezdetéről beszélhetünk, s itt-ott is vannak buzgó emberek, akik készek tenni is valamit egyházukért. [...]

Itt az ideje, hogy református „világi” hívő embereinknek munkát adjunk, lelki munkát az egyház anyagi és adminisztrációs ügyein kívül, hogy hitüket valóban megmutathassák cselekedetekben.