Összhangban, de nem egyformán
Közeledik az év egyik legkiemeltebb egyházi eseménye, az egységnap, amely szándékaiban és megvalósulásában egyaránt a közös családi ünneplés hangulatát ígéri. Vajon megtalálja-e a helyét ennél a képzeletbeli ebédlőasztalnál a jelenlegi református ifjúság? Szót tudnak-e érteni a határozott véleményű, nemritkán elvárásoktól buzgó rokonokkal, vagy inkább bemenekülnek előlük a szobájukba, hogy a rég nem látott unokatestvéreikkel töltsék el a vendégség hátralévő óráit? A fiatal reformátusok egyházkapcsolatáról az egységnap ifjúsági programjának két szervezőjével, Gulyás Dórával, a Zsinati Hivatal Ifjúsági Osztályának vezetőhelyettesével, illetve Püski Gáborral, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség beosztott ifjúsági lelkipásztorával beszélgettünk.
Mennyire érezheti, érzi magát az ifjúság ma a népegyház részének? Nem tart kétféle irányba a református hit népegyházi modell és „ifjúsági vonal” szerinti megélése?
Püski Gábor: Nyilván látni a határokat és az ütközési területeket, azonban az én elmémben nem válnak el egymástól az egyház különböző generációi. Gondoljunk a szüleink, nagyszüleink korosztályára, akik ma az egyház idősebb tagjai: érdekes lenne megkérdezni őket arról, ők hogyan élték meg a negyven-ötven évvel ezelőtti fiatalkorukban az ébredési hullámmal kapcsolatos rosszalló véleményeket. Ezek a kérdések mindig is jelen voltak az egyházban, és talán nem is fognak teljesen megszűnni a jövőben sem. Engem főként az foglalkoztat, mi mit teszünk azért, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a generációk az egyházban. Ez a gyülekezetek szintjén kezdődik, a lelkipásztoroknak és a szolgáló közösségeknek pedig hatalmas felelősségük van e téren. Nekik kell elsősorban olyan helyzeteket teremteni, ahol békességben, egymástól tanulva és egymásra odafigyelve lehetnek együtt a különböző korosztályok tagjai. Jó példát hozva a közelmúltból: a gyülekezeti férfikörünkkel erdélyi túrát szerveztünk, amelyen a legifjabb résztvevő húszéves volt, a legidősebb pedig hetven is elmúlt – tökéletes harmóniában telt a napunk. Az egységnap is olyan alkalom, ahol közelebb kerülhetünk egymáshoz, nemcsak a határon inneni és túli, hanem a más korosztályból jövő testvérekkel is.
Gulyás Dóra: Hasonlóan látom a helyzetet: a maguk súrlódásai, apró fennakadásai ellenére szerintem együtt mozognak az idősebb és a fiatalabb reformátusok. Az elmúlt években mindkét oldal hozzáállása formálódott, folyamatosan változik a fiatalok és az idősebbek egymáshoz való viszonyulása vice versa.
Szolgálataim során sok helyen megfordultam már, és azt tapasztaltam, hogy egy-egy egyházközségben, ahol korábban elképzelhetetlen lett volna a gitáros éneklés az istentiszteleten, azóta – saját maguknak is kellemes meglepetésként – ez a fajta szolgálat vált az egyik legnagyobb missziós eszközzé. Mostanra már viszonylag elterjedtté váltak a fiatalos elemek az istentiszteleteken és a gyülekezeti élet más területein is.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!