Madách nagy művében, Az Ember tragédiájában egymást követik a színek. Felbukkan egy-egy érték, idea, mindent meghatározó jelszó. Látjuk, hogyan kezd fejlődni, majd trónra ül, és áthatja a társadalmat. Fokozatosan nő egészen a káoszig és a destrukcióig, mielőtt végképp bedőlne. De alig vége az egyiknek, lapozunk: jön a következő. Bár megkérhetnénk Madáchot ma, hogy segítsen, írja tovább a történetet! Mert az egyházunk olyan, mintha egy szín végéhez ért volna: az indulatok elszabadultak, de még nem látjuk, hogyan folytatódik a történet. Üres oldalak jönnek, és mintha túl sokan jelentkeznének az író szerepére, de egyelőre csak silány utánzatokkal. Az egyház drámája, úgy érzem, még nem találta meg a maga méltó folytatását, kampány, jelszavak, beszédek ide vagy oda. Valahogyan folytatni kellene…

De hogyan? Mennyivel könnyebb lesz majd, amikor néhány tíz év múlva egyháztörténeti könyvek tananyaga lesz mindaz, ami tanácstalanságot most megélünk…